2016. febr. 22.

Tiffany Reisz: A szent (Eredendő bűnösök 5.)

Fülszöveg:
Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája…

Ömlengtem arról már eleget, hogy mennyire imádom az Tiffany Reisz Eredendő bűnösök könyvsorozatát. Sosem hittem volna, hogy sikerül találnom egy olyan erotikus-romantikus könyvsorozatot, ami levesz a lábamról és ami egyike lesz a kedvenc könyvsorozataimnak, de mégis így történt, és ennek nagyon örülök. Ez is bizonyítja, hogy nem szabad feladni, hanem keresgélni kell az olyan műfaj könyvei között is, amik alapjáraton nem állnak közel a szívünkhöz. Az első négy rész alkotta az első sorozatot, de szerencsére itt nem ért véget a történet, mert az írónő megtoldotta mindezt újabb négy résszel, melyek valamiféle előzménytörténetként értelmezhetőek. Mivel képtelen voltam elszakadni a történettől és a karakterektől, rögtön a negyedik rész után, azonnal belekezdtem az ötödikbe.

Már az elején ért az első meglepetés. Én úgy tudtam, hogy A szent valamiféle előzménykönyv lesz, ami Nora kezdeti éveit meséli el. Nos, ebben nincs is hiba, a könyv nagy része erről szólt, de képzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor kiderült, hogy közben a jelen eseményei szintén haladnak tovább, tehát nem csak egy szimpla előzménytörténetről van szó. Az írónő újfajta keretbe foglalta a történetet. A negyedik rész végén ugyebár kiderült, hogy Kingsley-nek van egy fia, Nico, így Nora elindult Franciaországba, hogy megkeresse a fiút. Közben történik egy haláleset Nora szerettei körében, így a nő gyásza közepette Nico karjai között vigasztalódik. Hogy megértesse a fiúval ki ő, Soren és Kingsley, hogy megértesse vele milyen világban élnek is ők, elmeséli a fiúnak saját történetét, hogy miként ismerte meg Sorent és lett az alárendeltje. Vagyis Nora Nico-nak meséli el a kezdeti éveket, amikor bekerült Soren világába. Haladnak tovább a jelen eseményei, miközben megelevenedik a múlt.

Tetszett ez a megoldás, mert ezt még nem használta korábban az írónő és szeretem az ilyen felépítésű könyveket. A jelen mellett ott halad párhuzamosan a múlt, és a múlt eseményei éppen mindig a megfelelő időben és a megfelelő mértékben magyarázzák meg a jelent. Hogy az írónő jobban szétválassza a két idősíkot, mindig feltüntette, hogy most ki fog hozzánk szólni. A fiatal Eleanor a múltban, majd pedig a felnőtt nő, Nora a jelenben. A jelenben nem sok minden történik, de annak mégis jelentősége van. Mikor kiderült, hogy Nora valakit gyászol, és ugyebár Sorenről kezdett el mesélni, akkor első kétségbeesésemben azt hittem, hogy Soren halt meg és már majdnem kiakadtam, de aztán rájöttem, hogy Soren nem halhatott meg, mert akkor nem lenne értelme a történetnek. Így csak olvastam tovább és vártam mi sül ki ebből. Mindenkire gondoltam volna, csak éppen arra a bizonyos személyre nem, és talán azért volt ez így, mert nem hittem volna, hogy Nora-t ennyire mélyen lesújtja annak a bizonyos személynek a halála.

A jelen mellett sokkal nagyobb jelentőséggel bírt a múlt. Habár az előző négy részben is igen sok mindent megtudhattunk Nora és Soren korai kapcsolatáról, azért engem mindig is érdekeltek volna a részletek is, így örültem ennek a könyvnek. Elismerem, hogy sok volt az ismétlés, és sok dolgot már korábban leírt egyszer az írónő, de most kibővítette ennek a furán különös szerelmes párnak a történetét, most még részletesebben tárta elénk, hogy mi hogyan történt közöttük a kezdeti években. Engem nem zavart a sok ismétlés, mert mellé sok újdonságot kaptam.

Eddig is tudtuk, hogy Nora nem egy átlagos nő, elég különleges személyiség. Sokáig nem tudtam őt hova tenni és nem értettem meg, hogy képes valaki ilyen szabados életet élni (és még finoman fogalmaztam), de aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy nem értem őt, igazán remek karakter. Nora olyan, amilyen. Élvezi a szabad életét, rengeteg férfival és nővel fekszik le és nem szégyenkezik miatta. Nem egy feleség típus, és nem vágyik gyerekre. Sorent teljes szívéből szereti, de más férfiak ugyanúgy fontosak számára. Nem érdekli ki mit gondol róla, és mindenről meg van a saját véleménye. Tud alárendelt lenni, de igazi domina, ha úgy tartja kedve. Roppant bonyolult nő és éppen ezért érdekes. Távol áll tőlem a személyisége, az biztos, de mégis összetett és remek karakternek tartom. Igazából kedvelem is őt, de csak akkor, ha nincs Kingsley közelében. Mert ha Kingsley bekerül a képbe, akkor mindig eszembe jut, hogy Nora a fő oka annak, hogy Soren és Kingsley nincsenek együtt. (Jó, ez nem teljesen így van, de nagy szerepet játszik benne.)

Ennek a könyvnek vitathatatlanul Nora a főszereplője, ő áll a középpontban, róla tudunk meg sok mindent. Elmeséli Nico-nak, és így az olvasónak is, hogy milyen volt tinédzserként, mesél a szüleiről és arról, hogy milyen családból érkezett, és legfőképp arról mesél, hogyan ismerte meg Sorent, és hogyan került be általa a BDSM világába. Kapcsolatuk első pár évét mutatja be. A könyv címe alapján azt hittem, ez a könyv Sorenről fog szólni, vagy hogy ő kerül majd a középpontba, így emiatt szintén meglepődtem egy kicsit, hogy ez végül is Nora könyve lett. Persze sokat feltűnt Soren, és nem szenvedtem belőle hiányt, de csak most tudatosult bennem igazán, hogy mennyire hiányolom én a Soren nézőpontokat. De komolyan, volt itt már rengeteg narrátor, Nora, Zach, Kingsley, Grace, Micheal, Wes, Laila... mindenki más, csak épp Soren nem. Pedig én olyan szívesen belemásznék a gondolataiba. Vagy épp ez az érdekes Sorenben? Hogy mindig csak mások szemével látjuk őt? Talán ezért szeretjük annyira? Nagyon valószínű.

Ez a könyv most nem volt olyan izgalmas és feszültségekkel teli, mint a negyedik rész, de ez másképp volt jó. Lassabban haladt a történet, és inkább csak a "mesélésen" volt a hangsúly, a múltidézésen és azon, hogy Nora megmagyarázza azt, hogy ki ő és hogy miért él úgy, ahogy. Az írónő stílusa még mindig olvasmányos, és a sok szex jelenet se zavart, mert mellette ott volt az, amiért annyira a szívemhez nőtt a könyvsorozat... a remek karakterek, a remek történetmesélés, és a remek hangulat. Az ötödik rész, Kingsley könyve, és alig várom már, hogy a kezemben tarthassam. Kedves kiadó, kérem jelenjen meg mihamarabb, mert már annyira olvasni szeretném az én kis franciám történetét!

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...