2016. jan. 30.

Lev Grossman: A varázslók (A varázslók 1.)

Fülszöveg:
A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

Hallottam én erről a könyvről régebben, de eddig valahogy nem nagy késztetést éreztem arra, hogy elolvassam. Hogy miért változott meg a véleményem? Nemrég tudtam meg, hogy sorozatot készítenek a trilógiából, és mikor belenéztem az előzetesbe, akkor hirtelen máris nagyobb kedvet kaptam hozzá. Így mikor válogattam a következő olvasmányaimat, akkor gondoltam miért ne? Adjunk neki egy esélyt, hisz ha a sorozatba is bele akarok nézni, akkor illene előbb a könyvet elolvasni.

A sorozat előzetese miatt már nagyjából tudtam, hogy mire kell számítanom, így a könyv első fele nem okozott nagy meglepetést. Ismertem az alap helyzetet, a karaktereket, arra viszont életemben nem számítottam volna, hogy az író minden szégyenérzet nélkül összelopkodja más sikeres könyvek ötleteit, azt egy kicsit átalakítja, hogy aztán eladja a saját könyveként. Mert lássuk be itt ez történt. Ha a könyvet röviden össze kellene foglalnom, akkor úgy írnám le, hogy a Harry Potter világa találkozik a Narnia Krónikái világával, csak itt nem gyerekek, hanem egyetemisták a főszereplők. De komolyan. A Harry Potter és Narnia Krónikái számos elemét vette át Grossman, és még csak meg sem próbálta elrejteni ezt a tényt az olvasó elől. Persze tudom én, hogy ma már nincs új a nap alatt, és sokszor ugyanazokat az ötleteket használják fel az írók, de azért nem kellene ennyire nyilvánvalónak lennie a hasonlóságnak.

Ha figyelmen kívül hagyjuk a lopás tényét, mert hát mint mondtam, nincs új a nap alatt, akkor azzal szembesülünk, hogy oké... "ihletet merített" az említett két könyvből. Fogadjuk el. Talán nem is a lopás a gond, hanem az, hogy ha már lopunk, akkor csináljuk azt jól. Formáljuk úgy a sztorit és a karaktereket, hogy vonják el a figyelmet a sok hasonlóságról, tegyünk bele valami pluszt és egyedit, amitől ez a könyv jobb lesz, mint az elődei. Csináljuk valamit, ami elhatárolja azoktól, és akkor fel se tűnik a sok hasonlóság. Az a gond, hogy Grossmannak ezt nem sikerült kiviteleznie, mert irtó unalmas a stílus, laposak a karakterek, nincsen humor, és ezek hiánya miatt sokkal élesebben láttam a könyv hibáit. Az egyetlen karakter, akit megkedveltem az Eliot, talán ő az egyetlen, akire érdemes némi szót pazarolni.

A sorozat fő karakterei: (balról) Julia, Margo, Eliot, Quentin, Alice és Penny

Ahogy haladtam előre a történettel újra és újra felsóhajtottam magamban és a végére már közömbösen konstatáltam, hogy igen, itt megint egy lopott történetszál, amit valahol olvastam korábban. Ne higgyétek, hogy túlzok, mert nem, és hogy adjak némi bizonyítékot is erre, íme néhány egyszerű példa. A karakterek varázslók, mint a Harry Potterben. Itt is levelet kapnak arról, hogy felvették őket, majd egy szuper titkos Varázsiskolában kezdenek el tanulni varázsolni. Amíg a Harry Potterben normálisan kidolgozott háttérvilágot kaptunk, minden logikus, értelmes és összefüggő volt, addig itt erre semmilyen energiát nem áldozott az író. Tanulnak valamit az iskolában, de hogy minek, az a nagy kérdés. Mi a tanrend? Milyen órák vannak? Mi a varázsvilág felépítése? És még sorolhatnám az alapvető kérdéseket, amire itt nem kapunk választ.

A könyv első fele egy Harry Potter utánzat, majd a második felében hopsz, minden előzmény és logikai magyarázat nélkül a karakterek egy idegen varázsföldre, Fillory-ba kerülnek. És itt jön képbe a sok Narnia Krónikái hasonlat. Átlépnek egy másik világba, ahol egy gonosz ellenséget kell legyőzniük, hogy aztán őket válasszák meg a varázsvilág királyává és királynőjévé. A Chatwin gyerekek története egy az egyben koppintása a Narnia Krónikái testvérek történetének, és itt is mindenféle beszélő állattal és furcsa lényekkel találkoznak. És még sorolhatnám tovább a hasonlóságokat, de annak semmi értelme nem lenne. Ismétlem, ha lett volna valami, ami elvonja a figyelmem erről, akkor talán nem zavart volna ennyire, de sajnos a könyv nem elég jó, hogy ezt megtehesse.

Egyetlen pozitívumot azért mondanék a végén, mert ez az egyetlen momentum a könyvben, ami elnyerte a tetszésemet. Tetszett Quentin kiábrándult, céltalan és unott világképének ábrázolása, mely gyakorlatilag tökéletes reprezentálása a mai fiatalság viselkedésének. Tetszik vagy sem, manapság ez a helyzet. Mikor a fiatalok kikerülnek a gimnáziumból vagy az egyetemről, nagy részük nem tudja mihez kezdjen az életével, nincsenek céljaik, vágyaik, reális jövőképük. Félnek felnőni és elkezdeni a nagybetűs életet, ahol felelősséget kell vállalniuk a tetteikért és egyedül kell boldogulniuk. Szinte kényszeresen elégedetlenek mindennel és mindenkivel, legfőképp magukkal, és boldogtalanul tengődnek éveken át, amíg végre rájönnek mihez kezdjenek magukkal. Quentin karaktere és viselkedése tökéletesen átadta ezt az érzést, tökéletesen megragadta ennek a jelenségnek a lényegét.

A Harry Potter és a Narnia Krónikái összegyúrva... így tudnám a könyvet jellemezni, így még aki nem olvasta, az is egyből tudni fogja, hogy miről szól a történet. Rengeteg a koppintás az előbb említett két könyvből, és mivel ez a könyv önmaga nem elég jó vagy egyedi ahhoz, hogy ezt a tényt elfeledtesse velem, így olvasás közben végig csak arra tudtam gondolni, hogy "Hé, én ezt már olvastam valahol! Ezt is! Ezt is!" , és így tovább. A folytatás biztos nem érdekel, de talán a sorozatnak adok majd egy esélyt. Meglátjuk.
Ui: Közben eljutottam odáig, hogy sikerült megnézem a sorozat pilot epizódját, és eddig nem rossz. Valahogy jobb és sokkal inkább megfogott magának, mint a könyv, talán a látvány vagy a színészek miatt, nem tudom. Aztán majd idő függvényében kiderül, hogy folytatom-e vagy sem.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/2

A végére gondoltam érdekességként berakom ide a sorozat előzetesét is, hátha valaki kedvet kap hozzá. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...