2015. dec. 17.

Tiffany Reisz: Az angyal (Eredendő bűnösök 2.)

Fülszöveg:
Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?


Nem vagyok az erotikus irodalom nagy kedvelője, távol álljon tőlem, de annyian magasztalták az egekig ezt a könyvsorozatot, hogy én se bírtam magammal, és elolvastam az első részt. Nagy meglepetésemre tetszett, holott azt vártam, hogy a Szürkéhez hasonlóan itt is csak szenvedni fogok. Ám lássatok csodát, nem így lett. Tetszett az első rész, A szirén, főleg a remek karakterek miatt, és így nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a folytatást. Most pedig itt vagyok, a második rész, Az angyal elolvasása után, és csak ismételni tudom magam. Tetszett a könyv.

Nem hittem volna, hogy találok egy olyan erotikus könyvsorozatot, ami megáll a saját lábán, ami habár műfaját tekintve nem épp az én zsánerem, mégis rávesz arra, hogy szeressem, sőt, hogy egyre jobban tetsszen. Mert hogy ez a nagy helyzet, kár lenne tagadni. Az Eredendő bűnösök könyvsorozat egy remek példája annak, hogy igenis lehet minőséget produkálni egy olyan műfajban, amit sokan leírtak a Szürke és hasonszőrű társai után. Így tovább folytatódik a történet, és ismét visszacsöppenünk Nora és Soren fura, félelmetes ugyanakkor mégis izgalmas világába.

Az írónő most sem spórolt a fura szexuális játékokkal és eszközökkel, megint egy csomó olyan dolgot vonultatott fel előttünk, amibe én is belepirultam párszor. Az egyik ok, amiért annyira megfogott a könyvsorozat, hogy ez tényleg reálisan, vagyis inkább sokkal hitelesebben mutatja be a BDSM világát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Engem sosem vonzott ez az egész, de még én is érdeklődve olvastam az eszközökről és a módszerekről, amiket egymáson alkalmaztak. Volt megint szex bőven, elég sok, így aki erre vágyik, annak nyugodtan ajánlom a könyvet.

A másik indok, amiért egyre jobban kezd a szívemhez nőni a könyvsorozat, az maguk a karakterek. Tulajdonképpen, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a karakterek és azok komplex jelleme az, ami igazán megfogott, és ami igazán olyan érdekessé teszi számomra ezt a történetet. Soren a nagy rejtély, akit szerencsére jobban megismerhettünk. Imádtam ahogyan ő és a többiek az orránál fogva vezették szegény újságírónőt, Suzanne-t, és próbálták terelni az igazság felől. Szegény nőnek nem volt könnyű dolga, abszolút megértem, hogy elcsábult. Soren elég megnyerő személyiség tud lenni. Igazából Soren könyvére nagyon kíváncsi vagyok, de nem akarom a következő kettőt kihagyni előtte, így várnom kell még, mire eljutok odáig. (Pedig higgyétek el, nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet az ő könyvében.)

Most lekerült a rivaldafény Nora-ról, és helyette Micheal került a középpontba. Micheal, ez a fura, csendes és bizonytalan tinédzser, aki keresi a helyét a világban, aki fél a saját vágyaitól, és aki fél az lenni, aki valójában lenni szeretne. Tulajdonképpen két részre bomlik a cselekmény. Az egyik szálon Nora és Griffin Michealt képzik ki, a másik szálon pedig Soren próbálja magáról levakarni a kíváncsi újságírónőt és annak vádjait. Mind a két történetszál tetszett, de valamiért kicsit érdekesebb volt Micheal történetszála.  Szép kis utat járt be, és tökéletes jellemfejlődésen ment keresztül, amit öröm volt látni. Nora a háttérbe szorult, nem is igazán volt jelentősége ebben a könyvben, ha kimaradt volna, akkor sem éreztem volna a hiányát.

Nekem az is elég lett volna, ha csak Micheal és Griffin kapcsolatáról olvasok, mert az maga volt a tökély. Imádtam ezt a szerelmi szálat, azt, ahogyan felépítette az írónő, ahogy vívódtak az érzéseikkel és a kételyeikkel, ahogy lassan megnyíltak egymás előtt és végül egymásra találtak. Griffin és Micheal két totálisan ellentétes személyiség, nem is lehetnének különbözőbbek, és éppen ezért annyira remek páros ők ketten. Kiegészítik egymást. A tökéletes dominens úr és a tökéletes alárendelt. Egymásra vágytak, és végül megtalálták egymást.

Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy Nora szerintem totálisan felesleges volt ebben a könyvben és nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Nem értem Nora-t, és ezzel sajnos már az előző könyvben is így voltam. Most akkor kit szeret pontosan? Egyszer még Sorenről áradozik és őt nevezi élete szerelmének, aztán meg jön Wesley-vel, és őt nevezi a szerelmének. Most akkor mi van? Csak én nem tudom követni a gondolatmenetét? Mellesleg Wesley se szimpatikus, és szerintem abszolút nem illenek össze Nora-val. Wesley egy unalmas bájgúnár, nem is értem Soren után mit eszik rajta Nora. Én abszolút Soren párt vagyok. Mivel a következő könyvben Wesley kerül a középpontba, így hirtelen nem érzek nagy késztetést, hogy olvassam, de majd csak átrágom magam rajta.

A második rész legalább annyira tetszett, mint az első, és be kell ismernem, hogy egyre jobban kezd a szívemhez nőni a könyvsorozat és maguk a karakterek. Micheal és Griffin kapcsolatát imádtam, és jó volt nézni, ahogy Soren az orránál fogva vezette szegényt Suzanne-t egészen a végéig. Fejlődtek a karakterek, mindenki változott és alakult, jó látni, ahogy tanulnak a hibáikból és próbálnak jobb emberek lenni. Egyikük se tökéletes, de épp ezért szerethetőek, mert ettől olyan emberiek. Örültem a sok kis infónak a karakterek múltjáról, és hogy jobban megismerhettem őket. Ezáltal csak még közelebb kerültek a szívemhez.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

3 megjegyzés:

  1. Ezt a sorozatot valóban a karakterek teszik nagyon erőssé, miattuk különleges a történet.
    Nagyon szeretem ezt a részt, bár Soren múltjától kiakadtam.
    Ne aggódj, a harmadik részben még több Soren lesz, és Kingsley is. Nem csak Nora és Wes. Amúgy Nora azért ragaszkodik a fiúhoz, mert... ummm... ezt a Szent után megérted. :) Valamikor nagyon szerettem a párosukat, de tényleg nem illenek össze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most teljesen felcsigáztad a kíváncsiságomat. :) Lehet, hogy mégis rohanok jövőhéten a könyvtárba és hozom ki a kövi részt. :)

      Törlés
    2. Nem foglak visszatartani. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...