2015. nov. 22.

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Fülszöveg:
Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkol. Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj

Sokat gondolkoztam azon, hogy elolvassam-e a könyvet vagy sem, de végül arra jutottam, hogy adok neki egy esélyt. Miért vacilláltam annyit? Egyrészt féltem attól, hogy nem tudok pártatlanul véleményt formálni, mert évek óta rendszeresen olvasom Tibi oldalát, és habár személyesen még sosem találkoztunk, mégis úgy érzem, hogy valamilyen szinten "ismerősök" vagyunk, és hát nem szerettem volna megbántani senkit az esetlegesen negatív véleményemmel. Másrészt még mindig óvatosan közelítek a kortárs magyar írók könyvei felé, mert még mindig bennem van egy kis negatív félsz velük kapcsolatban. Mégsem tudtam ellenállni a könyvek, nem tudtam legyőzni a kíváncsiságomat, így csak elolvastam.

Olvastam korábban más véleményeket a könyvről, így tudtam, hogy komoly témára számíthatok, de azt még én se vártam volna, hogy ennyire durva lesz a könyv témája. Volt itt minden kérem szépen, sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor úgy érzem, hogy túl sok komoly téma lett egy könyvbe pakolva, és épp ezért egyik se lett kidolgozva rendesen. Mikor befejeztem a könyvet, erősen kettős érzésem volt vele kapcsolatban, és kellett néhány nap, hogy reálisan átgondoljam, mi tetszett benne és mi nem. Próbáltam tárgyilagos maradni és nem elfogultan véleményezni, így a végére csak összeraktam magamban a képet és tisztázni tudtam magamban a dolgokat.

Kezdjük a pozitív dolgokkal. Legjobban az írói stílus tetszett, ami engem is meglepett, mert kezdő írónál azért szoktak lenni fura dolgok, de én itt egyáltalán nem fedeztem fel semmi ilyesmit. Egyszerű és olvasmányos volt a stílus, gördülékeny, fiatalos, éppen a megcélzott korosztálynak megfelelő. Tetszettek az apró poénok, mármint az a kevés, ami épp volt benne, mert hát inkább a komoly témákon volt a hangsúly és nem a viccelődésen. A másik dolog, ami nagyon tetszett, az a könyv második fele, vagyis maga az iskolai lövöldözés. Az egész nap leírása magával ragadott, tetszett ahogy fokozódott a hangulat, ahogy Petra egyre jobban bekattant, ahogy tervezgette, kit hogyan fog megölni. Az egész iskolai jelenet fokozatosan lett felépítve, tetszett a feszültségkeltés megoldása. Nagyon izgalmas volt olvasni, és mintha egy filmben lettem volna, úgy peregtek le előttem az események.

Sajnos a karakterek nagy többsége nem nőtt a szívemhez, a mellékkaraktereket egyszerűen ki nem állhattam, de nekik mondjuk éppen ez is volt a funkciójuk. Petra karaktere számomra egyszerűen irreálisan és hihetetlen, de erről később, vele ellentétben viszont Dávid rögtön kedvenc lett. Egyértelműen Dávid a kedvenc karakterem, és Tibi egészen jól megragadta a fiú karakterét, a gyengeségeit, a vágyait, a gondjait, a problémáit, és a céljait. Nem mintha ezen meglepődnék, hisz Tibi tulajdonképpen önmagát írta bele Dávid karakterébe, saját életéből merítette az ihletet, így nem csoda, hogy ennyire remekül sikerült megragadni a fiú karakterét. Dávid és Áron szerelmi szála kissé talán klisésre sikeredett, és Áront se kedveltem meg, ennek ellenére szurkoltam nekik.

A pozitív dolgok mellett, sajnos volt néhány negatív dolog is, ami mellett nem tudok szótlanul elmenni. A könyv története számomra túl "hollywoodi" és egyes helyeken túl hatásvadász. Míg ez egy amerikai könyvben/történetben teljesen átlagos és talán még hihető is, addig némely dolgok ebben a magyarországi közegben szimplán nevetségesnek hatottak. Nem tetszett a magániskola ötlete, nem tetszett az egyenruha, hisz nálunk egyik sem jellemző manapság. Ezek mind-mind amerikai minták, és számomra túlságosan erőltetettnek hatottak egy magyar közegben.

A könyv végére kifejezetten idegesített a sok pop-kulturális utalás, mert az egésznek annyira reklámszaga volt, hogy ha nem tudnám, hogy ezért semmi pénzt nem kapott az író, akkor azt hinném, hogy fizetett hirdetéseket kell olvasnom a könyvben, ami azért egy idő után elég idegesítő. És ha már itt tartunk. Szerintem nem jó dolog, ha egy író ennyire saját magát írja bele a könyvébe. Évek óta olvasva Tibi oldalát, nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mit szeret és mit nem, és a könyvben csakis olyan dolgokat említett meg, melyek az ő személye kedvencei. Nem mintha ezzel bármi baj lenne, de számomra akkor is fura, és nekem jobban tetszett volna, ha jobban el tudja magát határolni a karakterektől, és ha nem írja bele ennyire a saját kedvenceit a történetbe. Számomra ez az egész valamiért nagyon furán jött ki.

Említettem korábban, hogy túl sok lett a komoly témákból egyetlenegy könyvben. Felvetődik itt a meleg kérdés, a szegények kontra gazdagok kérdése, a kiközösítés, a bullying, az illegális pornó készítése és felrakása az internetre kiskorúak esetében, a hazugságok azért, hogy másnak mutassuk magunkat, és a végén ott a legkomolyabb, vagyis az iskolai lövöldözés és az öngyilkosság. Túl sok, túl sok a komoly témából, és néha úgy éreztem, hogy egyik sincs rendesen kidolgozva. Mintha mindez csak a meghökkentés és a megbotránkoztatás miatt lett volna egyetlenegy könyvbe belerakva.

Petra karaktere abszolút irreális, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor saját magának okozta a gondokat. Igaz, hogy sok szörnyűséget tettek vele, igaz, hogy folyamatosan bántották és megalázták, de azért mindettől ennyire senki sem kattan be. Az a legnagyobb problémám a könyvvel, hogy egyes helyeken sántítanak az ok-okozati összefüggések, és épp ezért néhány karakter és azok cselekedetei teljesen irreálisakká váltak. Petra gondját például egyszerűen meg lehetett volna oldani, ha iskolát vált. Nem is értem miért maradt a Szép Remények gimiben. Korábban is az anyja támogatása nélkül jelentkezett át a magániskolába, akkor most is nyugodtan iskolát válthatott volna az anyja akarata ellenére. És akkor máris könnyebb lett volna az élete.

Aztán ott van az internetre felrakott pornóvideó kérdése. Ne mondja nekem senki, hogy ha egy lányt leitatnak, és akarata ellenére készítenek róla egy szexvideót és azt felrakják a netre, akkor a rendőrség így reagálja le a dolgokat. Oké, Petra nem ellenkezett, ő maga itta meg az alkoholt, de mivel részeg volt, így nem tudott normálisan dönteni, és a felvételen az is rajta van, hogy Bálint a lányt valamilyen szinten erőszakkal vette rá arra, amire. Erre a rendőrség gyakorlatilag nagy ívben tojik Petra szégyenére, és nem is foglalkoznak vele, Bálint számára pedig semmilyen következménye nem lett a dolognak. Valamilyen szinten erőszak volt, amit Petrával tett, és ilyen kérdésekben mindig a nők mellé szoktak állni, nem pedig a férfit dicsőítik, mintha valamiféle alfa hím lenne. És hol voltak a tanárok? Azok se tettek semmit. Legalább az iskolában rendet vághattak volna, hogy ott ne bántsa senki Petrát. Egy tanár se volt, aki helyretette volna azokat az elkényeztetett csitriket és tahókat? Mindenkit megvettek a gazdag szülők? Az egész iskolát? Számomra ez is annyira hihetetlen és irreális. És éppen ezt éreztem sok dolog esetében. Túl irreális és túl hihetetlen lett számomra, főleg, hogy nálunk Magyarországon azért nem történnek ilyenek, még Amerikában se gyakran.

Erőteljesen kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, és bevallom nehezemre esett pártatlannak maradni és szigorúan objektíven megítélni a könyvet. Voltak benne jó dolgok, amik tetszettek, például az írói stílus, Dávid karaktere, és Dávid és Áron kapcsolata a meleg kérdéssel körítve, de sajnos összességében számomra túl hatásvadász és túl hollywoodi lett az összhatás. Sok dolog egyszerűen irreálisnak hatott számomra, annyira hihetetlennek, hogy annak ellenére, hogy fikció a történet, mégse tudtam elhinni, hogy ilyen bármikor megtörténhet. Néhány helyen sántítottak az ok-okozati összefüggések, és egyes problémákat könnyen meg lehetett volna oldani, és máris megoldódott volna valamennyire a helyzet. Sokat gondolkoztam hány pontot adjak rá, de a negatív dolgok miatt, sajnos nem tudok egy erős közepesnél jobbat.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...