Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
Szeretem John Greent. Szeretem a könyveit. És szeretem azt amit képvisel. Hogy mindig érdekes és szokatlan témákat szed elő, majd azt a saját stílusában és saját gondolataival olyan remekül tálalja, hogy ezáltal nem lehet őt nem szeretni. Imádtam a Csillagainkban a hibát, és legalább annyira szerettem az Alaska nyomábant, így nem volt kérdés, hogy minden megjelenő könyvét olvasni fogom. A Papírvárosok régóta izgatta a fantáziámat, és mivel a film idei megjelenésével eléggé aktuális lett a dolog, így tudtam, hogy nekem ezt legkésőbb a nyár végéig el kell olvasnom. És lássátok, csak sikerült nem sokkal a sulikezdés előtt.
A Papírvárosok stílusában és történetében inkább az Alaska nyomában-ra hasonlít. Ez is egy újabb ifjúsági könyv, ami egy gimnáziumban játszódik, aminek egy tinédzser fiú a főszereplője és annak baráti köre. Tulajdonképpen több hasonlóságot is mutat a két könyv. Fiú főszereplő... pipa, a fiúnak van két fiú legjobb barátja... pipa, van egy lány akiért epekedik... pipa, rengeteg vicces kaland és történés... pipa és mindezt az író számos érdekes és felejthetetlen gondolattal és "igazsággal" társította. Mégis, a sok hasonlóság ellenére a két könyv üzenete teljesen más, legalábbis én máshogy értelmeztem, és nekem mindkettő más élményt nyújtott.
Mi is tetszett nekem annyira a Papírvárosokban? Aranyos és olvasmányos YA könyv ez, olyan tipikus "John Greenes", ha értitek mire gondolok. Egyszerűen nem tudtam letenni, olvastam és olvastam tovább, és nagy pechemre elég hamar a végére értem. Nagyon tetszett a könyv és sajnáltam, hogy ilyen rövid, de szerencsére nem kellett most sem csalódnom Greenben. Habár maga a történet mint már említettem nem valami egyedi, és ha őszinte akarok lenni, akkor elég sok gimis klisét felvonultat, de mégis a karakterek és az üzenet, amit nekem jelentett, az annyira magával ragadott, hogy a hibák sem érdekeltek többé.
A könyv a felnövésről szól, ez vitathatatlan. Q és a barátai éppen a végzős évük utolsó heteit töltik békés nyugalomban. Nem ők az iskola legmenőbb srácai, de jó ez így nekik. Q egy normális, átlagos fiú, aki jó tanuló, akinek remek szülei vannak, aki egy kicsit kocka, és aki szereti a kiszámíthatóságot. Nem keveredik kalandokba, semmi izgalmas nem történik vele. Q barátai nem valami összetett karakterek, inkább csak a komikum forrásaként kellenek a történetbe, amit mondjuk nem is bántam annyira, mert Ben igen sokszor megmosolyogtatott a hülyeségeivel.
Q ellentéte Margo. Margo egy igazi kalandor, egy igazán "menő" lány, az iskola legnépszerűbb csaja. Nem ő a legszebb lány, nem valami egyedi szépség, mégis egy igazi egyéniség, akivel csak hihetetlen és roppant izgalmas dolgok történnek. Mindenki bálványozza Margo-t, mindenki oda van érte, Q gyerekkoruk óta szerelmes belé. Margo azonban nem az, akinek látszik és akinek mindenki hiszi. Egy roppant bonyolult személyiség, aki néha hihetetlen önzőnek, elkényeztetettnek és egoistának tűnhet, de belül csak egy elveszett kislány, aki figyelemre vágyik. El akar szabadulni az otthonából, amit gyűlöl, és a saját maga ura akar lenni. Hihetetlen bátor, talpraesett, okos, merész és vagány.
Gyerekkorukban barátok voltak, de aztán eltávolodtak egymástól, mégis Q még mindig szerelmes belé és bálványozza a lányt, mint mindenki más. Itt értünk el a könyv egyik eleméhez, ami nagyon tetszett. Q azt hiszi szerelmes Margo-ba, pedig ez korántsem igaz. Ő nem az igazi Margo-t szereti, hanem azt az eszményképet, amit mindenki lát és amit mindenki csodál. Margo nem olyan, mint amilyenek mutatja magát, sokkal mélyebb és bonyolultabb személyiség, és amint Q megismeri az igazi énjét, akkor jön rá, hogy ő sosem ismerte az igazi Margo-t, és hogy ő nem is a lányba szerelmes. Hanem annak egy tökéletesített és általa idealizált változatába, ami nem is létezik. Az író egyik legfontosabb üzenete ezzel, hogy sosem ismerhetünk egy embert igazán, és a legtöbb ember egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. Nem szabad mindig hinni a látszatnak, mert sokszor az ember szándékosan mutatja magát másmilyennek. Azért, hogy a külvilág ne lássa a gyengeségeit, a hibáit és azt, hogy nem olyan tökéletes, amint amilyennek mindenki hiszi.
A másik, ami kifejezetten tetszett a Q és Margo közti éles párhuzam, és ami végül Q karakterfejlődéséhez vezetett. Q csodálja és bálványozza Margo-t, és valamilyen szinten irigyli is őt, hisz a lány minden, ami ő sosem volt és sosem lesz. Ezért van annyira oda érte, és ezért képtelen kiverni a fejéből. Margo egy igazi rejtély, akit képtelenség megfejteni. Margo eltűnésével egy olyan űr keletkezik Q életében, amitől egyszerűen képtelen szabadulni. Ezért se adja fel, és ezért kezdi el keresni a lányt, mert akkor még úgy hiszi, hogy képtelen lenne nélküle létezni.
Margo eltűnése után az iskolában szintén elszabadulnak az indulatok, hisz eddig ő irányította a dolgokat, és mire Q észbe kap, ő veszi át a helyét. Lerendezi azokat, akiket kell, a nyomozás folytán elkezd lógni és hazudni a szüleinek, és egyre több olyan dolgot tesz, amit korábban sosem tett volna meg. Valamilyen szinten Margo eltűnése a legjobb, ami történhetett vele, hisz ennek hatására Q elkezd változni. Kalandokba bonyolódik, olyan helyzetekbe kerül, mint azelőtt soha és olyan dolgokat tud meg magáról, amiket nem is hitt volna. Rájön, hogy amit korábban fontosnak hitt, az talán nem is az. Margo eltűnésének hatására Q elkezd felnőni és végre tényleg elkezd élni.
A harmadik dolog, ami tetszett a könyv vége. Nem okozott mondjuk meglepetést, hisz Green korábbi könyveinek ismeretében számítottam rá, hogy nem épp happy end lesz a végkifejlet, de ennek így kellett történnie. Q és a barátai megtalálják Margo-t hosszú kutatás és nyomozás során, mikor is rájönnek, hogy a korábbi elképzelésükkel ellentétben Margo sosem akarta, hogy rá találjanak. Ő csak örökre el akart tűnni és szabadon élni az életét. Q rájön, hogy kicsoda Margo valójában, és hogy ők ketten annyira mások. Teljesen mást várnak és remélnek ez élettől, amit képtelenek lennének összeegyeztetni. És ennek így kellett lennie, mert máshogy nem is alakulhatott volna. Ők ketten annyira mások, hogy el kellett szakadniuk egymástól. Hisz egyszer mindenki felnő, az élet megy tovább, és nem biztos, hogy ezen az úton velünk maradnak azok, akiket korábban szerettünk vagy akiket a barátunknak hittünk.
John Green most sem okozott csalódást, úgy, mint az előző két könyvét, a Papírvárosokat is imádtam. Q és Margo két remek karakter, akik egymás tökéletes ellentétei és akik épp emiatt tökéletes kontrasztot adnak a történetnek és a dolgok előremenetelének. A humor, a roppant olvasmányos stílus, amiért annyira szerethetőek az író könyvei itt is megtalálható, miközben megint remek és érdekes üzeneteket pakolt bele a történetbe, amiken érdemes elgondolkozni és amivel engem újfent megfogott magának. Mindenképp meg fogom nézni a könyvből készült filmet is, ki nem hagynám. Bár van egy olyan érzésem, hogy fele annyira se lesz olyan jó, mint amilyen ez a könyv volt.
Ui: A magyar borító nagyon tetszik, főleg az, hogy Green könyveit újranyomták új borítókkal és mindegyik hasonló sémára készült csak épp más színben. :)
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése