2014. okt. 21.

Tahereh Mafi: Ne érints (Ne érints 1.)

Fülszöveg:
Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal. Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette. TAHEREH MAFI Connceticut állam egyik kisvárosában született; jelenleg Kaliforniában, Orange megyében él, ahol az időjárás az ő ízléséhez képest szinte túl tökéletes. Amikor nem talál könyvet, cukorkapapírokat, kuponokat, régi recepteket olvasgat. A Ne érints az első regénye.

Ez volt az a könyv, aminél sokáig vacilláltam, hogy olvassam-e vagy sem. A fülszöveg annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, tipikus átlagos ifjúsági könyvnek tűnt, semmi többnek, az ilyeneket pedig valamiért már reflexből próbálom kerülni. Nem olyan híres ez a könyv itt minálunk, olvastam róla jókat és rosszakat, sajnos az utóbbi volt többségben, és valamiért nekem se akaródzott, hogy elkezdjem. Hogy mégis miért vettem a kezembe? Magam sem tudnám megmondani, most valahogy így sikerült. Megbántam-e hogy elolvastam? Nem. Hiszen imádok olvasni, még a rossz könyveket is végigszenvedem. A mottóm, hogy egy könyvet sem hagyok félbe. Jó-e ez a könyv? Hát... ezt már nehezebb megmondani.

A könyv eleje nagyon fura volt számomra a stílusa miatt. Elsőnek azt hittem én kaptam hibás példányt, mert rengeteg áthúzás és szóismétlés volt a szövegben, aminek elsőnek nem értettem a funkcióját, de aztán pár oldal után leesett a dolog. Az írónő olyan stílust teremtett, amit én még ezelőtt nem láttam. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt mindenki döntse el maga. Ami engem illet nem tudnám megmondani. Egyrészt zavart a sok szóismétlés és az még jobban, hogy sokszor olyan fura mondatok kerültek velem szembe, hogy csak pislogtam. Vagy a magyar fordítás a rossz, vagy az eredeti is ennyire "túlírt", ezt nem tudhatom, de nekem akkor is gyakran olyan "izzadságszagúnak" tűnt a dolog. Mintha az írónő annyira irodalmian és körültekintően akart volna fogalmazni, hogy a végén már nem egyedi lett az összhatás, hanem inkább nevetséges. Ez tagadhatatlanul egy ifjúsági könyv, akkor minek kell ide ez a fennkölt irodalmi stílus? Annyira fura volt néhány helyen, annyira elütött a műfaj megszokott stílusától, hogy engem ez kifejezetten zavart.

Mégis, értem én ennek az egésznek a célját. A könyv elején mint már mondtam rengeteg a szóismétlés, az áthúzás, és elég zavaros az elbeszélés. Ezek mind-mind Juliette kezdeti zavart elmeállapotát hivatottak bemutatni, és valamilyen szinten tényleg jó öltet volt, hogy bemerte ezt Mafi vállalni, és valóban érdekes lehetett volna, de nekem valamiért akkor sem tetszett. Az ifjúsági könyveknél szerintem az egyszerű fogalmazás, az egyszerű nyelvezet a kívánatos, tudjuk, hogy milyen műfajban alkotunk és tudjuk, hogy mi a műfaj szabálya. Ne próbáljunk többnek látszani, mint amik vagyunk. Habár a stílus a könyv egyik gyenge pontja, mégis ez lehetett volna a legjobb része is. Már ha tetszett volna nekem ez az egész. Sajnos ezen felül semmi egyedi nincs a regényben, egy klisés YA könyv, olyan, amit már vagy ezerszer olvashattunk.


A történet nem valami bonyolult, és helyenként unalmas. Lassan haladnak előre az események, és habár disztópiás világban játszódik, tulajdonképpen nem kapunk részletes leírást a háttérvilágról, annak kialakulásáról, a mostani hatalmi helyzetről. Csak elénk böki az írónő, hogy elpusztult a világ, a Regeneráció átvette a hatalmat, vannak lázadók és kész. Ennyit tudunk és semmi mást. Engem érdekeltek volna a részletek, ez most sajnos kimaradt. Ha már unalmas és hiányos a történet, akkor talán kárpótolhattak volna a remek karakterek. Sajnos ez se így történt. A karakterek egysíkúak, unalmasak és papírmasék.

Juliette tipikus Mary-Sue, aki kedves, aranyos, okos, szép, különleges képessége van, ami senki másnak. Kiválasztott, mindenki őt akarja megkaparintani, mindenki belé szerelmes, holott ő nem tudja magáról, hogy milyen szép. Soha senkit se bánt, senkinek se akar rosszat, mindenkinek megbocsájt... és fuldoklik a rózsaszín nyálban. (Mint én olvasás közben.) Adam dettó, mint Juliette, mindketten tragikus sorsú karakterek, ennek ellenére egy csepp rosszindulat sincs bennük. Gyakorlatilag pár nap alatt halálosan egymásba szeretnek, de hogy mit szeretnek egymásban, azt nem lehet tudni. Aztán ott van a gonosz fiú, Warren, aki meg szimplán gonosz és kegyetlen. És gyakorlatilag mindegyik karakter ilyen. Vagy jó, vagy gonosz, nincs a kettő közti átmenet. Nem szeretem az ilyet, én a komplex karaktereket részesítem előnyben.

Nem éri meg erről a könyvről többet beszélni. Ha valami egyedi stílust keresel, akkor talán ez a te könyved. Ha egy klisés és átlagos ifjúsági könyvet keresel, akkor ez mindenképp neked való. Ha szeretted az X-ment és a különleges képességekkel rendelkező történeteket, akkor Tahereh Mafi trilógiájának első részét neked találták ki. Ha rád ezek közül egyik sem igaz, akkor inkább kezedbe se vedd a könyvet, mert halálra fogod unni magad rajta. Az viszont biztos, hogy engem nem érdekel a folytatás.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/tahereh-mafi-ne-erints
Értékelés: 5/2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...