2014. jún. 15.

The 100 (A Visszatérők) 1. évad összegzés


Az idei szezon leginkább várt sorozata volt számomra, és szerintem a legjobb az idei újoncok közül. Korábban írtam a pilotról kritikát, mert egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ki ne fejtsem róla a véleményem, és mivel szerdán ért véget az első évad (13 részes), így elérkezett az évad összegző bejegyzés ideje is. Visszaolvasva a pilotról írt kritikámat, nagyjából bejöttek a számításaim, de azért történtek olyan dolgok is, amiket nem vártam volna. Amit eltaláltam, az pedig annyira evidens volt a CW-t ismerve, hogy egyáltalán nem okozott meglepetést.

Kezdjük az általános dolgokkal. Én sokkal jobban szeretem a mid-season sorozatokat, amelyek 12-13 részesek, mert egy ilyen felépítésű sorozatot sokkal jobban meg lehet tervezni. Kevesebb a legtöbbször irritáló és felesleges mellékszál, mint mondjuk egy 22 éves sorozat esetében, kevesebb a (fő)szereplő, így sokkal jobban ki lehet dolgozni a karaktereket, és valljuk be, hogy egy 13 részes sorozatot idő sincs megunni, hiszen mire elérnénk oda, már vége is az évadnak. Egy 22 részes sorozatnál általában a közepén beül a történet, akkor vannak a legunalmasabb részek, és szerencsére itt ez nem történt meg.

A The 100 első évadát szépen felépítették és kibontakoztatták az írók. Az első évad célja a karakterek bemutatása, a történet felvezetése, a helyszín és a környezet felvázolása és az egész történet alap koncepciójának kiépítése. Kapunk egy egész jó képet a világról, és habár sci-fi sorozat lenne, mégsem mennek bele annyira a technikai részletekbe, hogy az már unalmas legyen az ez iránt nem érdeklődőknek. Sokan belekötöttek az arki technológiai dolgokba, hogy mi lehetséges és mi nem, de engem az ilyen dolgok nem zavartak, hisz ez egy sci-fi sorozat. Megbocsájtottam azt a néhány lehetetlen(nek tűnő) technikai dolgot. Elfogadtam, hogy náluk ezek így vannak, és nem foglalkoztam többet vele. Megismerhettük az Arkot, és kaptunk egy kis betekintést a földi életbe is. Persze nem annyit, mint szerettem volna, de hát kell a második évadra is valami újdonság. Az évad végi cliffhanger nekem tetszik, és ezernyi teória van a fejemben, hogy mi fog történni, és iszonyatosan várom a folytatást. (Szerencsére már ősszel érkezik a második évad, feltehetőleg október elején.)


A történetet tehát szépen felépítették számunkra, fokozatosan ismertük meg a Földet és az Arkot, és én egyik részen se unatkoztam. Persze voltak gyengébb részek, de még azokban is találtam olyat, ami lekötötte a figyelmemet. Nem vagyok elvakult rajongó és látom a sorozat hibáit, de engem annyira magával ragadott a történet és a karakterek, hogy nem rugóztam a fiatalok ostobaságain vagy hülyeségein. Az egész évad folyamán két részre tagolódott a történet, láttuk a földi és az arki eseményeket egymás mellett és a végére szépen összeért a két szál.

Habár izgalmas a történet, sokan haltak meg, vagyis nem félnek megölni az embereket, volt itt kaland és akció, hatalmi harcok és romantika is, nálam mégis a karakterek és kapcsolataik viszik a pálmát. Ha idegeneket zárnak össze egy helyre, ott mindig elszabadulnak az indulatok... alakulnak örök barátságok és szerelmek, rivalizálások és gyűlölködés jelenik meg, és ha ezeket a dolgokat jól ábrázolják, akkor annak én csak örülni dolgok. Nekem ez tetszett leginkább a The 100-ban. A két legjobb karakter a sorozatban egyértelműen Clarke és Bellamy, és ezen szerintem senkivel se kell vitatkoznom. A "hercegnő és a király" a csapat vezetői és jó volt látni, ahogy ellenségekből lassan szövetségesekké fejlődnek, hogy egyenrangú vezetők lesznek, akikre a csoportnak szüksége van. Clarke és Bellamy tipikus vezetői tulajdonságokkal rendelkeznek, és amiben gyenge az egyikük, abban kiegészíti őt a másik. Ketten a tökéletes vezetők.


Tudom, hogy nagyon sokan azt szeretnék, ha ők ketten összejönnének valamikor, de megmondom őszintén, hogy én ellene vagyok. Clarke és Bellamy remek karakterek, végre barátok és szövetségesek lettek, tisztelik egymást, együtt dolgoznak, és ezt a remek dinamikát egy szerelmi kapcsolat hihetetlen gyorsasággal rontaná el. Főleg a CW csatornán, ami az értelmetlen és irritáló szerelmi háromszögek és a nyavalygó tiniszerelem melegágya. Szerencsére nem csak ők ketten érdekes karakterek, én például kifejezetten bírom Ravent, aki egy hihetetlen okos és talpraesett csaj, vagy pedig Jaspert, aki egy folyton bohóckodó és éretlen fiúból a végére komoly és felelősségteljes tagjává vált a csapatnak. Bellamy és Octavia, az egyetlen testvérpáros, kapcsolata szintén kedvencem, és imádom őket, mert hihetetlenül szeretik egymást, és mert habár néha veszekednek és Bellamy túlzottan is védi néha a húgát, mégis ők az egyetlenek az egész csoportban, akik nincsenek totál egyedül, és akik mindig számíthatnak egymásra.


De nem csak a fiatalok között akadnak érdekes karakterek, hanem a felnőttek között is. A fenti arki hatalmi harcok és a reménytelen küzdelem a túlélésért nem volt olyan unalmas, mint vártam, sőt a legszebb és legmeghatóbb momentumok az Arkhoz kötődnek. A felnőttek közül az évad végére teljesen megkedveltem Kane-t. Az elején nem tudtam őt hova tenni, azt hittem ő a "fő mumus" a történetben, de a végére kiderült, hogy egy hihetetlen lelkiismeretes ember, akinek egyetlen célja van: az emberiség megmentése - ezért gyakorlatilag bármire képes. Az elején talán ellenszenvesnek tűnhet a drasztikus ötletei és intézkedései miatt, de a végére csak megmutatta emberibb oldalát. Jaha távozásával egyértelmű, hogy Kane lesz a túlélők új vezetője és remélem méltó vezető válik belőle.

Kicsit elszaladt velem a ló, így próbálom a végét rövidre fogni, mert igazából még rengeteg tudnék erről a sorozatról beszélni, azt pedig nem akarom. Eddig úgy tűnhet számotokra, hogy a The 100 a világ legtökéletesebb sorozata, pedig ez koránt sincs így. Látom a hibáit, hisz voltak logikátlanságok, amikor csak fogtam a fejem, de engem nem is ezek idegesítettek a legjobban. Elmondom mi az a két dolog, ami engem erősen irritál a sorozatban. Az első Finn. Én ezt a fiút egyszerűen nem bírom. Semmilyen karakter, kihasználja Clarke-t, értelmetlenül megbántja Ravent, és olyan ostoba megszólalásai vannak időként, hogy csak fogom a fejem. Az évad végére annyira megutáltam már, hogy a halálát kívántam. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem fog meghalni, és a második évadban is el kell viselnem. A másik, ami nem tetszett, az Octavia és Lincoln szerelmi szál. Ennek se láttam sok értelmét, mivel gyakorlatilag 1 rész alatt szerettek egymásba, de hogy tulajdonképpen mit is szeretnek annyira a másikban az számomra rejtély. Szerintem nem illenek össze és ezt a nagy "Rómeó és Júlia" szerelmi kapcsolatot meg egyáltalán nem tudtam átérezni.

A The 100 egy roppant szórakoztató sorozat a hibái ellenére és az izgalmas történet, valamint a remek karakterek egyből lekötik a néző figyelmét. Örülök a második évados berendelésnek, és remélem az is csak 13 részes lesz, én annak jobban örülnék. Ősszel érkezik a folytatás, el sem tudom mondani mennyire várom.
Értékelés: 10/8 (Finn irritáló karaktere és Octavia és Lincoln béna kapcsolata miatt jár a két mínusz pont.)

1. évad előzetes:

1 megjegyzés:

  1. Bellarke <3
    Na és ez a Jasper és Octavia kép? :P Csak nem nekem akartál kedveskedni drága nővérem? :)))
    Jaj, ez a Finn meg... szerintem beszélni sem kellett volna róla, annyira lényegtelen...
    Remélem a 2. évadban több Kane lesz és, hogy nem fogják eljátszani azt, hogy összehozzák Abby-vel....

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...