2014. jún. 30.

Június: TOP 3 klasszikus könyv


Ismét eltelt egy hónap és immár az év felénél járunk. Ma van június utolsó napja, így az idei szokásomhoz híven ismét egy listával jelentkezem. Igazából már kezdek kifogyni a listákból, és a mostanin felül nem is lesz sok, csak egy-kettő... mindenesetre ebben a hónapban a klasszikusokat helyeztem a középpontba.
Nem vagyok a klasszikus irodalom nagy kedvelője, főképp azért mert gimnáziumban az unalmas és olvashatatlan kötelező olvasmányok elvették a kedvem az egésztől, mégis azért nem mondanám azt, hogy gyűlölöm a műfajt. Egyezzünk meg annyiban, hogy nem a kedvencem, és nem nekem való, én sokkal közelebb érzem magamhoz a modern irodalmat. Ennek ellenére azért én is sikeresen elolvastam egy-két klasszikus könyvet és néhány kötelező olvasmányt is. Érkezzen a három kedvencem, amit mindenkinek szívből ajánlok. :)

A korábbi hónapok listái ITT tekinthetők meg.

Júniusi téma: TOP 3 KLASSZIKUS KÖNYV

1. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Fülszöveg:
Dosztojevszkij emberbarátsága nem filantrópia, állásfoglalása nem elfordulás a küzdéstől. Dosztojevszkij egészen, ízig-vérig társadalomhoz forduló művész, ez élteti túl a maga korán, s ez viszi közel megrendítő művét, a Bűn és bűnhődést a ma emberéhez.
Ez a regény a mély ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Nyilván ez a körülmény magyarázza, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja.
A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagy város sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli ezt a művet. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.


Ez volt az egyetlen kötelező olvasmány a gimnáziumban, amit első olvasásra megszerettem, amit máig imádok és bizonyos időközönként újraolvasok. (Tulajdonképpen az egyetlen kedvencem a kötelezők közül.) A könyv érdekes kérdéseket feszeget, amelyeken érdemes elgondolkozni, reális képet fest korának Oroszországáról és Rogya viselkedésének és gondolatainak lélektani ábrázolása az egész történet csúcspontja. Nehéz olvasmány az biztos, de én imádom.

2. William Golding: A Legyek Ura

Fülszöveg:
Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urának azonban más a végkifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
William Golding, akit 1983-ban életművéért Nobel-díjjal jutalmaztak, regényében korunk alapélményét dramatizálja megrázó lélektani és gondolati hitellel. A Legyek Ura (1954) méltán számít a mai angol irodalom egyik klasszikus alkotásának.


A tipikus és közkedvelt robinsonád történetek egyik eredetije (a Robinson Crusoe mellett), és az egyik kedvencem, Az Útvesztő, egyik fő inspirációja. A gimiben ez a könyv kimaradt és csak később pótoltam, mert sok jót hallottam róla, és nem kellett benne csalódnom. Izgalmas és letehetetlen könyv, bemutatja, hogyan boldogul egy csapat fiatal felnőttek nélkül egy lakatlan szigeten. És ahogy ez ilyenkor lenni szokott... lassan elszabadulnak az indulatok.

3. Charlotte Bronté: Jane Eyre/A lowoodi árva

Fülszöveg:
A regényirodalom egyik legmegrendítõbb, felejthetetlen alakja Jane Eyre, Charlotte Brontë remekművének ifjú hõsnõje.
A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az õ tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.
S mire az olvasó a regény végére ér, a hõsnõvel együtt örül a rendíthetetlen hûség jutalmának: a tiszta szerelem diadalának.


Én ezt a kiadást olvastam, ami az eredeti Jane Eyre rövidített változata (ha jól tudom), de nekem nagyon tetszett. Habár ez nem olyan izgalmas, mint az előző két helyezett, és ez inkább a romantikára vágyó hölgyeknek jelenthet remek kikapcsolódást, én mégis élveztem az elejétől a végéig. Jane tragikus élete és remek karaktere feledteti a könyv hiányosságait, és azt, hogy ez inkább egy romantikus lányregény, nem úgy, mint a korábbi két lélektani dráma.

Ezek voltak az én kedvenc klasszikus könyveim. Ha valamelyik esetleg eddig kimaradt volna az életetekből, akkor szerintem mindenképp megéri bepótolni. Nektek melyik a kedvenc klasszikus könyvetek? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...