2014. jan. 31.

Január: Top 3 vámpíros könyv


Korábban említettem egyszer, hogy idén egy új cikksorozatot tervezek. Ez konkrétan úgy fog kinézni, hogy minden hónap utolsó napján jelentetem meg az adott havi posztot. Különböző témákban tervezek toplistákat készíteni és minden hónap utolsó napján közzéteszem ezeket itt az oldalon. Ezek a toplisták az adott témakörbeli kedvenceimet/választottjaimat jelölik egy kis magyarázattal, így például ezekből vehettek ötleteket, hogy jómagam mit ajánlanék nektek, amit szerintem mindenképp olvasnotok kell.
Nem is akarom tovább magyarázni a dolgot, majd meglátjátok minden hónapban, hogy is fog ez kinézni. (Ezek a listák a saját szubjektív véleményem tükröződései, így remélem nem lesz sértődés, sem veszekedés a dologból. Később folyamatosan frissítek, ha netán olvasok valami újat, ami legyőzi a képzeletbeli listámon a most megnevezetteket!)

Januári téma: TOP 3 VÁMPÍROS KÖNYV

1. Anne Rice: Interjú a vámpírral és a teljes Vámpírkrónikák sorozat

Fülszöveg:
Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpírlét titkát – nyughatatlan szelleme a bűntudatlan és az öröklét értelmével viaskodva hajszolja őt mind újabb utakra. Az általa teremtett, varázslatosan gyönyörű vámpírkislánnyal járja be Európát, hogy megtalálja a hozzá hasonlókat, azokat a vámpírokat, akik kapcsolatban állnak a Sátánnal vagy az Istennel; bármivel, ami létük alapja és magyarázata. Tudje-e valaki ezt a titkot? S létezik-e egyáltalán? Vagy pedig együtt kell élni a borzalommal, hogy az öröklét, amelynek ára a szakadatlan gyilkolás, az emberi életek elpusztítása, céltalan és haszontalan? Anne Rice regénye nem egyszerűen horror, bár a vér, rettegés, borzalom sem hiányzik belőle, hanem a lét örök titkát feszegető hátborzongató mese.

Mert vámpíros témában számomra ez az etalon. Tökéletes vámpírmitológia, hihető és imádnivaló karakterek (Lestat és Armand a két kedvenc vámpírom máig!), és mindez sötét, borzongós és egyedi stílusban tálalva.

2. Laurell. K. Hamilton: Bűnös vágyak és a teljes Anita Blake, vámpírvadász sorozat

Fülszöveg:
Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.

Habár jelenleg még csak a második könyvnél tartok, de a vámpíros témában máris a második nagy kedvencem lett. Itt sem csúfolták meg a vámpírmitológiát, itt is sötétek, félelmetesek és ugyanakkor vonzóak a sötétség teremtményei. Itt nem a vámpírok a főszereplők, hanem inkább a rossz fiúk, az ellenség szerepében tetszelegnek.

3. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz és a teljes Cat és Bones vámpírvadász sorozat

Fülszöveg:
Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Az első három könyv BORZALMAS magyar borítóitól eltekintve remek könyvekről beszélhetünk. Habár kicsit felborítják a megszokott és elvárt vámpírmitológiát (pl. A vámpírok szeme zölden világít, miért pont zölden? Ezt sosem értettem. Vagy hogy gyereket tudnak nemzeni, de erre még van is magyarázatuk, így ezt nem rónám fel nagy hibának.), mégse annyira, hogy hiteltelenné és nevetségessé váljon a történet. Ha engem sikerült meggyőzniük, akkor ezen a vámpíros téren nincs gond, az biztos.

És veletek mi a helyzet? Melyek a kedvenc vámpíros könyveitek? Esetleg tudtok olyat ajánlani, amit még nem olvastam, és ami szerintetek tetszene nekem? :)

2014. jan. 25.

Laurell K. Hamilton: A nevető holttest (Anita Blake, vámpírvadász 2.)

Fülszöveg:
Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.


Hosszú halogatás után nem sokkal ezelőtt belevágtam Hamilton eposzi jellegű könyvsorozatába (igen, vagy 20 részből áll a sorozat) és egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Az első könyv remek bevezetője volt a történetnek és bejött annyira, hogy akarjam a folytatást. Így elhatároztam, hogy mostantól havonta egy könyvet fogok elolvasni Anita Blake-ről, és így szép lassan fogok haladni. Egészen addig, amíg át nem vált valami másra a történet, ami már nem fog annyira tetszeni, mint a korábbi kalandok. (Ez mindenki szerint kb. a 10. könyv környéke körül következik be, majd meglátjuk engem hogyan érint a változás.)

Nem tudom miért halogattam ilyen sokáig Anita Blake-t, mert ez egy olyan történet, amit szerintem egyenesen nekem találtak ki. Erős női főhős, aki közben szarkasztikus, hisz magában, nem egy öntelt ribanc, de mégis emberi, vannak hibái, amitől egy igazán reális karakter válik belőle. Szeretnék egy ilyen barátnőt magam mellé, vagy szeretnék én magam olyan lenni, mint Anita. Remek a történet. A második részben ugyanúgy kapunk egy nyomozási szálat, sőt három történet szál indul el az elején, amelyek a végén természetesen egymásba kapcsolódnak és alkotnak egy egészet, így végül minden a helyére kerül és lelepleződik az "összeesküvés". Általában nem kellenek magasan fejlett Sherlock Holmes képességek, hogy kitaláljam egy könyv történeti csavarait, vagy hogy ki a bűnös/tettes, akit keresnek, és a végén szinte már fájdalmasan egyértelmű volt, hogy mi folyik itt igazából, de addig még én se tudtam összerakni a képet.


Hamilton még mindig szépen ír, ezzel sincs gond, tökéletesen adagolja a beszélgetős érzelmi, a nyomozási és verekedős valamint a horrorisztikus elemeket. Most jöttem rá igazából, hogy az Anita Blake egy kőkemény horror könyv, igazi felnőtt urban fantasy, és annak is egy igazán sötétebb tónusú változata. Persze az első részben is volt vér, halál meg miegymás, de azt mégse éreztem olyan nyomasztó hangulatúnak és undorítónak, mint A nevető holttestet. Ez sokkal sötétebb lett, mint az elődje, és sokkal gusztustalanabb, a meggyilkolt (megevett) emberek leírása még számomra is undorító volt, pedig hát én könyveken nem nagyon szoktam elszörnyülködni. Mindez nem baj, ezzel egyedi ez a történet. Annak pedig különösen örülök, hogy a vámpírok igen kiemelkedő szerepet játszanak a többi természetfeletti lény mellett, mert hiszen nekem mindig a vámpírok lesznek a kedvenceim. (És nem a Twilight láz, hanem Anne Rice miatt)

A történet kellően fordulatos, förtelmes és izgalmas ahhoz, hogy ne tudjak belekötni. Ezzel most sem volt gond. A karakterek még mindig kedvencek, szerintem számomra ebben az évben a legjobb női főhős Anita Blake marad, nem hiszem, hogy valaki le tudja majd szorítani a képzeletbeli trónról. A főszereplő mellett a többiek még nem kaptak olyan mély érzelmi töltetet, hogy igazán a kedvenceimmé válhassanak, de azért vannak olyanok, akik már most felkeltették a kíváncsiságom. St. Louis új vámpírúra Jean-Claude érdekes karakter lehet, ha végre nem csak annyit fogunk belőle látni, hogy folyton Anitát nyaggatja legyen a halandó rabszolgája, vagy mije. Nagyon érdekel Anita meddig tud még ellenállni és Jean-Claude mikor keményít be, amikor megunja a "kedves udvarlást". Nem tűnik valami türelmes alaknak és Anita nem csinálhatja ezt vele hosszú távon.

Még mindig azon az állásponton vagyok, hogy eddig remek a sorozat, de fogalmam sincs hogy lehet ezt az egészet 20 KÖNYVÖN keresztül elhúzni. El sem tudom képzelni mi minden fog még itt történni, ami megtölt 20 könyvet. Mindenesetre, következő hónapban folytatom a harmadik könyvvel Anita Blake kalandjait. (És remélem most már szerez valami pasit maga mellé.)

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-a-neveto-holttest
Értékelés: 5/4

2014. jan. 24.

Egy kis reklám:) (Remélem senki nem haragszik meg érte:)

(A képre kattintva elolvashatjátok a korábban írt kritikámat a könyvről)

Ez a poszt kicsit rendhagyó lesz, és célja, hogy reklámozzam egy kicsit a napokban alakult másik oldalamat. Mivel imádom James Dashner Az útvesztő című könyvét, és izgatottan várom a szeptemberben mozikba kerülő filmet, így gondoltam egy nagyot. Húgom is nagy rajongó, így ketten megnyitottunk egy Az útvesztő rajongói oldalt, ami a könyvekkel, az íróval és a filmmel (a filmekkel, ha több lesz) fog foglalkozni.

Még elég kezdetleges a dolog, de bízunk abban, hogy idővel a könyvek többi rajongója is ránk talál és hasznos információkkal tudjuk feltölteni az oldalt. Naponta friss bejegyzéseket tervezünk és reméljük, hogy minél közelebb lesz a film megjelenése, annál több friss információról tudunk majd beszámolni.

Sajnos Magyarországon nem annyira híres és széleskörűen közkedvelt James Dashner könyve, aminek szerintem több oka is van (amit inkább nem részleteznék, de főképp a marketing hiányát okolom), így további célunk ennek a megváltoztatása és a könyvek minél több emberrel való megismertetése. Így talán VÉGRE magyarul is megjelenik a folytatás, hiszen a Cartaphilus Kiadó már egy ideje halogatja és ígérgeti.

Nem is akarom tovább szaporítani a szót, a lényeg, hogy akinek van kedve és esetleg felkeltettem az érdeklődését nézzen be hozzánk. :) Ha pedig még nem ismernétek James Dashner remek könyvét, akkor mindenkinek szívből ajánlom, mert igazán remek. :) Az alábbi linkre kattintva elérhetitek az oldalt.

2014. jan. 22.

2014 legjobban várt filmjei


Az előző két évhez hasonlóan idén is tervezem összeszedni azokat a filmeket, amiket kifejezetten várok. Egyrészt magamnak, hogy semmit se felejtsek el, másrészt, hátha valaki másnak is felkelti valamelyik a figyelmét. Ezekről a filmekről biztos lesz kritika az oldalon előbb vagy utóbb attól függően, hogy mikor tudom majd megnézni. Előzetes számításaim szerint idén körülbelül ugyanannyi filmet várok, mint ezelőtt, nagy részük könyvadaptáció, amint ez várható, hiszen mégis csak egy könyves blogot írok.
Az első három filmnek már kijött az előzetese, és ezek már itt vannak a nyakunkon, így akkor lássuk mik is ezek. :)

1. Vampire Academy: Blood Sisters (Vámpírakadémia: Vértestvérek)

Richelle Mead 6 részes Vámpírakadémia könyvsorozata igen híres és közkedvelt olvasmány a vámpírrajongók és az ifjúsági könyvek kedvelői körében. Ezzel magam is így vagyok, összességében nagyon tetszettek a könyvek. Persze voltak gyengébb és erősebb részek, hiszen nem lehetséges, hogy mind a 6 könyv szuper izgalmas legyen, de a lényeg, hogy a könyvsorozat egésze kivételes olvasmány.

Rose igen szerethető, erős és karizmatikus főhős, és Rose és Lissa barátságának központba helyezése nekem mindig nagyon tetszett, és annak is örültem, hogy a két lány szerelmi szála inkább mellékszálként jelent meg általában. A sok tinikavarás néha idegesítő volt, és nagyon bízom abban, hogy a filmet nem ezekre fogják kihegyezni. (Bár az előzetes inkább arra utal, de ne legyen igazam.)

Nálam várós a film, mindenképp meg fogom nézni. Amerikai premier: 2014 február 7. Magyar premierről még nincs semmilyen hír, szerintem a magyar mozik nem is fogják vetíteni, de ismét ne legyen igazam:  2014 március 7. Köszi Annie az infót!:)

Előzetes:

2. A beavatott (Divergent)

Szintén egy könyvadaptáció, amin meg se kell lepődni, mert manapság Hollywoodban rengeteg ilyet láthatunk. Veronica Roth trilógiája ugyanolyan közkedvelt és híres, mint Mead-é, ez sokkal komolyabb dolgokról szól és a műfaja is más. Jelen esetben egy kőkemény disztópiáról beszélhetünk.

Jómagam még csak az első könyvet olvastam, és azt is csak a filmről kapott hírek után, mert felkeltették az infók a kíváncsiságom. A könyv tetszett, de nem lett abszolút kedvenc, mindenesetre a filmre kíváncsi vagyok, már csak azért is, hogy mennyiben tudták ezt az egész Roth által megalkotott világot megeleveníteni.

Amerikai premier: 2014 március 21. Magyar premier: 2014 március 20.

Előzetes 1.:















Előzetes 2.:















3. X-Men: Az eljövendő múlt napjai (X-Men: The days of future past)

Imádom a képregényadaptációkat, szerintem erre már rá lehetett jönni. Batman mellett az X-Men sztori a másik nagy kedvencem. Az eredeti trilógia jó volt, de mégse ért el nálam akkora katarzist, nekem az előzmény film tetszett idáig a legjobban.

Az X-Men: Elsők egy kitűnő film, imádom Micheal Fassbandert, és ő volt az egyik legjobb benne. Épp ezért vártam az Elsők folytatását. Nagy elvárásaim vannak a filmmel kapcsolatban, és már előre félek, hogy csalódnom kell. Az aggódásom oka, hogy a filmet telezsúfolták egy csomó szereplővel. A korábbi X-Men karakterek visszatérnek, mármint az eredeti trilógiából, vagyis előre látom, hogy ennek az a lesz a hátránya, hogy az újak pedig teljesen háttérbe szorulnak. Már megint Farkast fogják a képembe nyomni, az előzetesből legalábbis ez jön le nekem. Sosem bírtam Farkast, talán azért mert mindig rám akarták erőltetni, hogy milyen hú de szuper, meg érdekes karakter, mikor egyáltalán nem az. (És ebben nem Hugh Jackman a hibás, a karaktert nem bírom).

Mindenesetre várom a filmet. Meglátjuk mi lesz. Amerikai premier: 2014 május 22. Magyar premier itt körül szintén.

Előzetes:















Folytatás köv. :)

2014. jan. 21.

A Magyar e-kultúra Napja! - Hihetetlen kedvezmények a Bookandwalk-nál


Rendhagyó e-könyves kedvezmények a Magyar Kultúra Napja alkalmából!

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, amikor is Kölcsey Ferenc január 22-én tisztázta a Himnusz kéziratát. Ebből az alkalomból a szerdai naptól kezdve az egyik hazai e-könyv terjesztő a bookandwalk.hu nagyszabású akciót hirdet klasszikus és kortárs művekre egyaránt!

Az ünnep apropójából több száz kortárs irodalmi e-könyv, köztük vadonatúj megjelenések is 3 napon keresztül 50% kedvezménnyel vagy mindössze 399 – 499 Forintért kaphatóak az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából! A friss megjelenések mellett olyan művek szerepelnek az akcióban, mint például a sajátos humorral megírt, méltán népszerű Agatha Raisin-sorozat darabjai, Frei Tamás trilógiája vagy Fejős Éva és Fábián Janka bestsellerei.

Ha ez még nem lenne elég, további 450 címet, elsősorban magyar klasszikus e-könyvet érhetünk el, darabját mindössze 99 Ft-ért! Ilyen nagyszabású akció ritkán van az e-könyves lelőhelyeken, érdemes lecsapni rá! A megvásárolt e-könyvek ráadásul a mobilalkalmazásoknak köszönhetően majd minden mobilkészüléken olvashatóak, így még külön e-könyv olvasó készülékre sincs szükség!

További információ: http://bookandwalk.hu/magyar-kultura-napja.html

2014. jan. 18.

Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség (Merry Gentry 7.)

Fülszöveg:
Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást. Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát?

Nagyon látszik a könyvön, hogy ez lett volna a sorozat utolsó része, és annak egyszerűen tökéletes. Én lepődtem meg a legjobban, mert a Merry Gentry korábbi részei hagytak némi kívánnivalót maguk után. Az első öt könyvet átlagban közepesre értékeltem, míg a hatodikat pedig max pontosra. Ezzel most sem vagyok másképp. Az Elnyel a sötétség nagyon jó könyv, méltó befejezése (lett volna) egy érdekes sorozatnak. Épp ezért nem értem miért kell (ezt is) a végtelenségig nyújtani. Van egy hihető és reális befejezés, itt kellett volna abbahagyni. De nem, Hamilton kitalálta, hogy ő folytatni fogja. Nem akarok előre ítélkezni, de remélem ennél csak valami jobbal fog előrukkolni. (Mert ha nem, akkor inkább folytatnia se kellett volna.)

Nagyon látszik a könyvön, hogy befejező része lett volna a sorozatnak, mert minden korábbi történetszál ebbe fut össze. Kiderülnek a nagy titkok és kérdőjelek, amikre eddig senki se tudta a választ, például lelepleződik, Merry apja, Essus herceg gyilkosa. ERRE nem számítottam, soha nem tippeltem volna arra a személyre, pedig hát utólag annyira nyilvánvaló. Továbbá kirobban a háború a felek között, melyben mindenki Merry-t akarja elkapni. Andais azért, hogy az utódja lehessen, Cel azért, hogy megölje unokatestvérét, aki így helyette lesz az Unseelie udvar királynője, a Seelie király Taranis azért, mert azt állítja Merry az ő gyerekeivel terhes, és ebben a háborúban még az emberek is nagy szerepet kapnak.


Szerintem ez volt a legizgalmasabb, legösszetettebb és legszórakoztatóbb Merry könyv, tényleg itt kellett volna befejezni. Tudom, hogy ezt már mondtam, de egyszerűen nem értem minek kell folytatni, mikor lett egy tökéletes befejezés. Nagyon kétlem, hogy ennél jobbat lehetne írni eztán, de ki tudja, lehet Hamilton meglep és akkor én fogok a legjobban örülni. Az elejétől a végéig magával ragadott a történet, és ahhoz képest, hogy alig ölel fel néhány órát a cselekmény mégis rengeteg minden történt Merry-vel. Persze az erotika ugyanúgy előkelő szerepet kapott, mint korábban, de most hála az égnek a történet volt a túlsúlyban és nem fordítva. Így kell egy ilyen regényt megírni. Még mindig imádom az egész háttérvilágot, a tündér társadalom felépítését és szabályait, hogy a tündérek itt tényleg szerves részét képezik a körülöttük lévő természetnek, és még mindig érdekes az udvari intrika.

Sholto

Merry világában rengeteg szerethető és jól kidolgozott karakter van, akiket vagy imádni vagy pedig utálni lehet. Merry eddig nem volt nagy kedvencem, valahogy olyan kis semmilyen volt, folyton csak a szexen járt az esze, meg hát mindig félelemben kellett élnie, így nem is lett valami erős személyiség, de most mégis láttam a karakterfejlődést. Most nőtt fel a feladathoz, hogy igazi királynő válhasson belőle, sokkal erősebb és magabiztosabb személlyé vált, és a végső döntésével csakis egyetérteni tudok. Ugyanezt tettem volna a helyében. Mikor elkezdtem a könyvsorozatot, akkor Merry testőreit nem tudtam hova tenni. Egy ideig folyton össze is kevertem őket, hogy ki kicsoda, de így a végére mindenkinek kibontakozott a saját karaktere, és végre különálló, egyedi és értékes személyek váltak belőlük. Főleg abból a hat férfiből, akik ugyebár Merry ikreinek apjai lettek. És igen! Fagy nem tűnt el örökre, hanem visszatért. Ő a nagy kedvencem, és bíztam abban, hogy ez így lesz. És szerencsére bejött a számításom. Mégis ebben a könyvben valahogy Sholto került a középpontba, ami mondjuk nem volt hátrány, hiszen talán ő volt az, akit eddig nem lehetett annyira megismerni. Nos, ezt teljesen bepótolta Hamilton.

Ez egy remek könyv, csak ismételni tudom önmagam. Hallottam a folytatás megint gyengébbre sikerült, így azt biztos csak egy kis idő múlva fogom olvasni. Nem akarom elrontani az élményt egy ennél rosszabb Merry könyvvel. A végére pedig a könyv utolsó mondata, ami egy csodaszép idézet, és mennyire igaz:
"Néha a Tündérország ott van, ahol megteremted magadnak."

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*

2014. jan. 15.

Lauren Kate: Kitaszítva (Kitaszítva 1.)

Fülszöveg:
Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…


Az ifjúsági fantasy regények hazánkban is egyre népszerűbbek és az utóbbi évek alatt egyre több és több könyv jelenik meg ebben a műfajban, aminek sokan örülnek. Bevallom én is ezek között az emberek között vagyok. Nem azért mert ezek a regények olyan magasröptűek lennének vagy, mert irodalmi szempontból olyan nagy értéket képviselnének, de nem is ez a céljuk, hanem a fiatalok olvasásra szoktatása. Ennek pedig bőven eleget tesznek – a könnyű téma, az egyszerű nyelvezet és a romantika középpontba való helyezése mind ezt a célt szolgálja. A mostani könyv szintén ezt a kategóriát képviseli.

Lucinda Price gyerekkora óta olyan árnyakat lát maga körül, amit rajta kívül senki más, így szülei azt hiszik valami nincs rendben vele. Terápiára járatták, majd a korábbi iskolájában történt események után, egy különös és problémás fiatalok számára fenntartott bentlakásos iskolába íratják, abban bízva, hogy a lány élete eztán jobbra fordul. Ebben az iskolában ismerkedik meg Luce a hozzá hasonló különös fiatalokkal, akiknek mind van valami rejtegetnivalójuk, és közülük Daniel kelti fel legjobban a lány figyelmét – a fiú, aki valamiért már a legelső pillanattól fogva nagyon ismerősnek tűnik.

A Kitaszítva tipikus és középszerű példája a korábban említett ifjúsági regényeknek, amit manapság szinte futószalagon gyártanak és jelentetnek meg külföldön, és hazánkban úgyszintén. Nincs ezzel semmi baj, hisz ilyen könyvek is kellenek szerintem, engem nem ez zavar, hanem az, hogy az említett könyvek nagy része ugyanazokkal a sablonokkal és klisékkel operál, amitől, ha minél több ilyen típusú könyvet olvas az ember, annál inkább úgy érzi, mintha mindig ugyanazt a könyvet olvasná csak épp más nevekkel. És pontosan ez történik jelen esetben is.

Ott van a kezdetben átlagos női főszereplő, aki titkait rejtegeti, és aki egy teljesen új környezetbe kerül, ahol találkozik egy fiúval, akivel szinte egy pillantás alatt egymásba szeretnek – hogy miért az nem számít. Csak szeretik egymást és kész, nem is ez a lényeg. Persze a fiú titkolózik és nem az, akinek az elején tűnik. Nem hiányozhatnak a nélkülözhetetlen barátok és barátnők, akik könnyű feláldozható modelljei a vége nagy történi csavarnak, és akik csak dísznek vannak ott a két főszereplő mellett. Kapunk egy kis misztikumot a romantika mellé, de erről se lehet még sok mindent megtudni.

A Kitaszítva minden, amit egy sablonos és már jól bejáratott ifjúsági könyvben láttunk ezelőtt. Semmi többet, semmi újat és semmi érdekeset nem mutat, csak talán annak, akinek ez az első könyv, amit életében a kezébe vesz. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy annyira rossz könyv, mert egyáltalán nem az. Hozza azt a színvonalat, amit egy ilyen könyvnek hoznia kell, de annál többet nem fog nyújtani. Sajnos nekem se nyújtott semmi újdonságot, és olvasás közben végig úgy éreztem mintha mindezt olvastam volna már valahol. Sajnálom, mert a gyönyörű borító valamilyen sötét és borzongató történetet ígért, így kissé keserű szájízzel fejeztem be a könyvet, de sebaj, talán a folytatás jobban sikerült. Egyszer lehet majd folytatom, de ez nem a közeljövőben lesz, az biztos.
UI: Nem lehet meglepetés, de ebből a könyvből is filmet készítenek idén. Engem a film nem érdekel, a könyv se tetszett annyira, a film pedig mindig rosszabb szokott lenni az eredeti műnél.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

2014. jan. 14.

SHERLOCK: 3X03 - His Last Vow (Az utolsó fogadalma)


Ennyi volt... vége... és megint sírhatunk és várhatunk ki tudja hány évet. Igen, a Sherlock harmadik évad alig két és fél hét alatt véget ért, annak köszönhetően, hogy ez az évad ismét csak három részből állt. Ez az évad merőben más volt, mint az eddigiek, hiszen az előző két részben a nyomozási szál kicsit háttérbe szorult és sokkal inkább a karakterek fejlődése, kapcsolataik és magánéletei dolgai kerültek előtérbe. Emellett sokkal több volt a humor, sokan ezt nehezményezték is, de én nem tartozom a fanyalgók közé. Imádtam az első két részt, és ujjongással vegyes kíváncsisággal vártam a harmadikat, amit vasárnap este vetítettek az Egyesült Királyságban. Az utolsó részben sem csalódtam, sőt... szerintem méltó évadzáró epizódot kaptunk. Az egész évad és minden rész nálam tökéletes lett, nem volt sosem hiányérzetem, minden részen jól szórakoztam. Még mindig rajongója vagyok a sorozatnak és szerintem a végéig az maradok.

A történet most sokkal inkább a nyomozásra helyezte a hangsúlyt, így kielégítve azok igényeit, akik az első két rész után fanyalogni kezdtek. Kapunk egy új ellenfélt, akivel Sherlocknak meg kell birkóznia. Charles Augustus Magnussen az egyetlen ember, akit Sherlock szívből gyűlöl. Magnussen tudását és az általa megszerzett információkat felhasználva zsarol meg embereket, akiket így tart eztán a markában. Jelen esetben egy igen előkelő és prominens hölgy lesz a célpontja, aki ezáltal Sherlockhoz fordul segítségért, hogy valahogy szerezze vissza a férfitől azokat a leveleket, amivel Magnussen zsarolja őt. Így Sherlock beleveti magát az ügybe, miközben John és Mary tovább élik életüket immár boldog házasságban. Vagy ez a házasság mégsem lesz olyan boldog, mint elsőre hitték? Hisz mint kiderül Mary-nek is sötét titkai vannak, amelyek Magnussenhez vezetnek...


A sztoriról legyen elég ennyi, nem akarom lelőni a poénokat és a csavarokat, mindenki nézze meg maga. Pedig általában spoileresen szoktam megírni a véleményeimet, de a Sherlock esetében nem akarok ünneprontó lenni. Nem akarom ismételni magam, de ez ismét egy remek rész volt, minden percét élveztem, és tényleg sokkal komorabbra és komolyabbra sikeredett, mint az előző kettő. Sherlock és John még mindig nagy kedvencek, Benedict Cumberbatcht és Morgan Freemant pedig imádom. A bűnügy és a nyomozási szál tényleg érdekes volt, ebben sem kellett csalódnom. Magnussen pedig pont olyan, amilyennek beharagozták. Nem lehet Moriarty-hoz hasonlítani, és nem is szabad, Magnussen merőben más ember. Ahogy maga is kimondja nem igazi bűnöző, ő csak egy üzletember, aki hihetetlenül intelligens és okos és a tudását és eszét használja fel arra, hogy úgy játsszon az emberekkel, ahogy az neki tetszik. Halálra vált ábrázata, fura akcentusa, és élettelen tekintete tényleg néhol creepy volt, erre nem tudok jobb szót.

Mary-t eddig nem nagyon tudtam megkedvelni, már leírtam ennek az okát, egyszerűen túl gyorsan hozták be a csapatba, miközben nem tudtunk meg róla az égvilágon semmit. Nos, nem panaszkodhatok tovább, mert ebben az epizódban Mary-ről lehull a lepel, már értem miért kellett így alakítani a dolgokat, már értem, hogy miért volt erre szükség. Mert így nagyobbat ütött mindaz, ami kiderült a nőről. Persze voltak utalások ezelőtt is, hogy valami nem stimmel vele, de én nem erre számítottam, így mindenképp meglepetésként ért a dolog. Kicsit már jobban kedvelem, de nem lett kedvenc.
ÉS A RÉSZ VÉGE!!!!!!!!!!!!!! Micsoda hihetetlen függővég, csak néztem a részt és ámultam a vége után pár percig, nem akartam elhinni a dolgot. Nagyon jó magyarázatot kell a készítőknek erre a fordulatra kitalálniuk, az biztos. Én mindenesetre kíváncsian várom. Csak ennyit mondok: Na ki tért vissza? :)
Értékelés: 10/10

3x03 előzetes:

2014. jan. 12.

Maggie Stiefvater: Az álomrablók (A Hollóciklus 2.)

Fülszöveg:
A varázslat és a romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!
Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan, például, egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey is…

Ennél rövidebb fülszöveget még életemben nem láttam, de lépjünk is tovább, mert nem ez most a lényeg, csak gondoltam megjegyzem. :D Szóval, Maggie Stiefvater a Hollófiúk című könyvével seperc alatt a kedvenc íróim között találta magát vagyis ebből le lehet szűrni, hogy imádtam a Hollófiúkat. Így kérdés nem volt, hogy nekem mihamarabb kell a folytatás így amilyen hamar lehetett lecsaptam rá és máris olvasni kezdtem. Nem kellett csalódnom, mert Az álomrablók hozta az elvárt színvonalat és nem hittem volna, hogy lehetséges, de felül is múlta az első könyvet.

A történet ott folytatódik ahol abbamaradt. Adam magánakciója következtében életre keltek a Ley-vonalak, vagyis elvileg mostantól hőseinknek könnyen Glendower nyomára kellene bukkannia. A fiúk és Blue folytatják a nyomozást, még elszántabban, mint valaha, de várakozásaikkal ellentétben nem megy olyan könnyen a dolog. Egyrészt mert a fiúk között kialakult konfliktusok akadályozzák a közös munkát, másrészt mert váratlanul eltűnik Cabeswater, és harmadrészt mert ismét nem csak nekik fáj a foguk a kincsre, hanem valaki másnak is. Miközben tovább nyomoznak, mindenkinek saját problémáival szintén meg kell küzdenie, Adam még mindig az átélt traumákat próbálja feldolgozni, miközben lappangó sötét énje egyre inkább a felszínre tör, Gansey és Blue egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ronant álmai kísértik és a rejtélyes Szürke pedig a Greywarent keresi megbízója parancsára.

A Hollófiúk esetében is írtam, hogy ebben a könyvben engem nem a történet fogott meg, hanem a karakterábrázolás. Az utóbbi viszi a hátán a könyvsorozatot, ez nem kétséges. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem izgalmas a történet, mert az, és külön tetszik benne, hogy olyan témáról szól, amit sehol máshol nem olvashattam ezelőtt. Gansey és a többiek tovább kutatnak Glendower után, bár mintha úgy érezném, hogy most egy kicsit megtorpantak volna a kutakodásban, mert ezer más gondjuk volt, így még mindig nem jutottak előrébb. Továbbá kiderül, hogy Ronan álmainak is fontos szerepe van a történetben, és szervesen hozzákapcsolódik minden máshoz, ami Henriettában történik és történni fog.

A Hollófiúk: Adam, Gansey, Noah és Ronan

Imádom a karaktereket, és ugyanúgy tartom a véleményem, hogy mindegyikük ijesztően pontosan kidolgozott, reális és azonnal megkedvelhető. Úgy tűnik Blue jóslata mégis csak valóra válik, mert Gansey és Blue lassan, de biztosan, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Gansey folyamatosan vetkőzi le sznob és Blue számára idegesítő szokásait, így a lány egyre jobban megkedveli őt. Szerintem nagyon aranyosak együtt. Noah szerepe eléggé megcsappant és jelenléte se annyira indokolt, mint az első könyvben, de őt is bírom a maga szerény módján. Most Adam volt, akit egyszerűen nem tudtam hova tenni.

Értem én a tragédiáját, és a Hollófiúkban nagyon sajnáltam, sőt még mindig sajnálom szegényt, de néha kezd elegem lenni a makacsságából, és abból, hogy mindennek csakis a negatív oldalát látja. Nem tudja elhinni, hogy Gansey és a többiek kedvességből akarnak rajta segíteni, mindenen vérig sértődik, pedig a barátai nem szánalomból próbálnak neki segíteni, hanem azért, mert szeretik és tényleg jót akarnak neki. Továbbá egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire féltékeny Gansey-re és arra, ami a fiúnak van és neki nem, plusz a Blue-s dolog miatt, eztán szerintem még jobban vérig fog sértődni. Egyre inkább magával rántja a sötét oldal és valahogy érzem, hogy ennek korántsem lesz jó vége.

A szívem csücske kis más lehetne, mint Ronan. Az első könyvben nagyon sajnáltam, hogy nem volt Ronan nézőpont, de szerencsére itt megkaptam, amire annyira vágytam, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor az Álomrablók igazából Ronan könyve, a történet nagy része róla szól. Megtudjuk, hogy milyen különleges képessége van, jobban megismerhetjük a családja történetét, a testvéreit, az apja halálát, és azt, hogy Ronan milyen igazából. Az álmai egyre jobban átveszik felette az uralmat, miközben meg kell tanulnia uralkodni felettük. És igen, Láncfűrész még mindig meg van, és még mindig nagyon aranyos Ronannel együtt.

Imádom a négy Hollófiút együtt, és a köztük lévő mély baráti kapcsolatot, mindegyik érdekes karakter a maga módján és remélem a nézeteltéréseik és Adam hiúsága és hülyesége hosszú távon nem bomlasztja fel ezt a jó kis csapatot. Volt még két új karakter a könyvben, Kavinsky, akit én egyszerűen nem tudtam hova tenni, nem értettem, hogy ő most mit is akart, mi volt a célja, meg hogy minek csesztette Ronant. Rajta kívül meg Szürke, aki viszont meglepően szimpatikus volt a negatív szándékai ellenére, és a végén kifejezetten örültem, hogy változtatott a dolgokhoz való hozzáállásán.

Nagy kedvencem ez a könyvsorozat, és eztán még jobban várom a folytatást, el sem tudom mondani mennyire, kár, hogy egy évet kell várni rá. Mindenesetre Stiefvater felhívta magára a figyelmem, így biztosan bepróbálkozom a többi sorozatával, a tündéressel biztosan és A Skorpió Vágtával is, a farkasossal nem biztos, majd meglátjuk.
UI: A borító az eredeti és csodaszép és Ronan van rajta. :)

Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*

2014. jan. 9.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás 1.)

Fülszöveg:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

Amy Kathleen Ryan könyve igazi poszt-apokaliptikus young adult, és abból is egy jobban kivitelezett darab, természetesen egy trilógia bevezető része. Régóta szerettem volna olvasni a könyvet, ám csak most jutottam el idáig, de sebaj, ami késik, nem múlik. Nem valami terjengős olvasmány, így hamar ki lehet végezni, és a gyors olvasáshoz nagyban hozzájárult az izgalmas történet. Sodort magával a cselekmény és a karakterek sorsa, nagy részüket rögtön megkedveltem, van, akit csak később, mégis izgultam a sorsukért és szurkoltam nekik.

Egy elképzelt jövőben járunk, az emberiség ismét veszélybe került, a Földön kialakult állapotok miatt egy új otthont kell keresni. Épp ezért kidolgoztak egy programot, aminek keretén belül két modern űrhajót (az Empyreumot és az Új Látóhatárt) indítottak útra, akiknek célja, hogy új otthont keressenek, ahol az emberiség letelepedhet és élhet tovább. Évekkel ezelőtt két űrhajú indult útnak szövetségben. Ám valamilyen rejtélyes katasztrófa miatt mindkét űrhajón meddőség alakult ki, így egy ideig nem születtek gyermekek, de aztán sikerült kiküszöbölniük a csorbát és minden ment tovább a normális kerékvágásban. Az egyik űrhajón, az Empyreumon született és él két főszereplőnk Waverly és Kieran békességben addig a napig, amíg váratlanul a másik űrhajó rájuk nem támad, és el nem rabolja az összes lánygyermeket, mert mint később kiderül ők máig nem tudták megoldani a meddőségi gondjaikat, és a lányok által akarnak megoldást találni a helyzetükre. Waverly és Kieran elszakad egymástól és mindketten nehéz utat járnak be, mindketten megtapasztalják, hogy a valós élet egyáltalán nem olyan békés és könnyű, mint amilyennek ezelőtt hitték.

A könyv váltott nézőpontos E/3. személyes írásmóddal mutatja be a történetet, részekre és kisebb fejezetekre van osztva, így még átláthatóbbá téve az egészet. Természetesen a két főszereplő, Waverly és Kieran szemszögéből látjuk a történet két részét, mert tulajdonképpen két részre osztható. Waverly által láthatunk bele abba, hogy mi történik az elrabolt lányokkal, akiket a másik űrhajó erőszakkal magával visz. Kieran szemén keresztül pedig láthatjuk, hogyan próbálnak ismét rendet teremteni az Empyreumon maradt túlélők, az ugyebár fiatal fiúk, akik bármiféle felnőtt segítség nélkül kénytelen ezt megtenni. A könyv mindkét része érdekes és megrázó, engem ugyanúgy lekötöttek Waverly és Kieran fejezetei is, mert mindketten nagy utat jártak be és sokat változtak a végére.

A krízis helyzetben a fiatalok sokféleképpen reagálnak, de mégis hihető módon. Waverly feladata a vele együtt elrabolt lányok védelme és megszöktetése, hogy tartsa bennük a lelket, hogy ne hódoljanak be az annyira jól hangzó ígéreteknek és demagóg szövegnek, hiszen a másik űrhajó vezetője Anne Mather felér egy kisebb diktátorral. Igazán jól csinálta a dolgát, tudta mivel kell a lányokat sakkban tartani, hogy mit kell mondani vagy tenni, hogy elhitesse velük a hazugságait, és a lányok egy részét hibáztatni sem lehet, amiért hittek neki. Itt van például Felicity, őt teljes mértékben megértettem, hogy miért csatlakozott az úgynevezett fogva tartóihoz és hogy miért nem akart elmenekülni. Mert számára itt adatott meg a biztonság és nem ahol korábban élt. Waverly és segítői persze később rávilágítanak a tényre, hogy Mather szavainak nagy része ámítás és hogy innen csak úgy szabadulhatnak, ha készek a szökésre. Waverly végig erős és soha nem törik meg, sok mindenre képes az igazáért, és sok mindenen megy keresztül.

A másik szálon egy mini Legyek Ura társadalmat láthatunk kialakulni Kieran és a fiúk történetén át, hiszen egyedül maradtak a megrongált űrhajójukon, felnőttek nélkül, akik tudnának segíteni és irányítani a dolgokat, így természetesen nekik kell maguknak rendet rakniuk. Kieran az elején nehézkesen kezd a dolgoknak, hibázik, mint minden ember, és emiatt majdnem pórul is jár, de végül összeszedi magát és teszi, amit egy jó vezetőnek tennie kell. Sokaknak ellenszenves lehet Kieran karaktere, de én látom benne az erőt, ő is sok mindent él át Waverlyhez hasonlóan, és sokat változik. Persze neki se mennek könnyen a dolgok, hiszen meg kell küzdeni az ellenlábasa, Seth, támadásaival, sőt a többi fiút is motiválnia kell valahogy, hogy ne adják fel a reményt.


Az őket körülvevő világról nem tudunk meg sok mindent, csak annyit, hogy a Föld és az emberiség veszélyben van, és ezért kell új hazát keresni, de hogy pontosan mi is történt, az nem derül ki. Remélem azért erről több mindent meg fogunk tudni. A két űrhajó jelenti most a szereplőink otthonát, azok pedig minden extrával és modern dolgokkal felszerelt mesterséges otthonként funkcionálnak az űrutazás ideje alatt. Vannak ott lakórészek a családoknak, vezérlőhelyiségek, szántanak és vetnek, gyümölcsöket termesztenek, így képesek magukat ellátni. Van választott vezetőség, ami egyik hajón se olyan őszinte és a közösségért élő, mint amilyennek mutatja magát. A két űrhajó közti korábbi ellentétek vezetnek a gondokhoz, gyakorlatilag ebből indul ki az egész első könyves cselekmény.

Összegezve: van egy érdekes és izgalmas történet, ami tulajdonképpen két szálon fut, vagyis ha úgy vesszük, akkor két történetet kapunk egymás mellett, Waverly és Kieran történetét. Nincs nagy romantikázás, csak a könyv elején, de aztán mivel párosunk elszakad egymástól, ettől szerencsére megkímél minket az írónő. A karakterek szerethetőek, és mindegyik reális a maga módján, megszerettem a két főszereplőt, de még Sethet is, annak ellenére, hogy sok dolgával nem értettem egyet. Kicsit úgy tűnt, mintha a fiú menet közben megőrült volna, jót tett aztán neki, hogy visszafogták mielőtt jobban elkanászodna. A történet végén a dolgok egy része rendbe jön, másik része nem, és sejteni lehet merre fog haladni a folytatás. A magyar borító szerintem ötletes és csodaszép. A Ragyogás egy remek könyv, nekem nagyon tetszett és mindenkinek csakis ajánlani tudom.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

2014. jan. 8.

Magyar Könyvek Viadala 2013: Holnaptól indul a szavazás


Korábban már írtam erről az igencsak újszerű és szerintem hasznos kezdeményezésről és ígértem, hogy amint lesznek konkrétumok, arról is tájékoztatni foglak titeket. Nos, lezárult a jelölési időszak és összesítve lettek a szavazatok, ami azt jelenti, hogy minden kategóriában meghatározásra kerültek a jelöltek. Holnaptól indul útjára a szavazási időszak, amiben már Tiétek lesz a főszerep, innentől minden csakis rajtatok múlik, hogy kit gondoltok legjobbnak az adott kategóriában vagy szerintetek ki érdemli meg a győzelmet.

Minden kategóriában öt jelölt lesz, kivéve az egyiket, közülük lehet majd választani, egy kategóriára három hétig lehet majd szavazni. Mivel már letisztázódtak a kategóriák, így gondoltam bemutatom nektek melyek lettek a véglegesek és egy kis érdekességként elmondom, hogy én, mint az egyik nomináló blogger kit jelöltem az adott kategóriában.

1. Az év legszebb könyvborítója
A szavazás időtartama: január 09. - február 02.
Eredményhirdetés: február 03. hétfő

Jelöltem volt: Benina: Milan könyve

2. Az év fordítója
A szavazás időtartama: január 11. - február 04.
Eredményhirdetés: február 05. szerda

Jelöltem volt: Kamper Gergely (Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa)

3. Az év mesekönyve
A szavazás időtartama: január 13. - február 06.
Eredményhirdetés: február 07. péntek

Jelöltem volt: -

4. Az év ifjúsági könyve
A szavazás időtartama: január 15. - február 09.
Eredményhirdetés: február 10. hétfő

Jelöltem volt: Benina: Milan könyve

5. Az év legszebb szépirodalmi könyve
A szavazás időtartama: január 17. - február 11.
Eredményhirdetés: február 12. szerda

Jelöltem volt: -

6. Az év legjobb szórakoztató regénye
A szavazás időtartama: január 20. - február 14.
Eredményhirdetés: február 15. szombat

Jelöltem volt: -

7. Az év elsőkönyves debütálása
A szavazás időtartama: január 23. - február 16.
Eredményhirdetés: február 17. hétfő

Jelöltem volt: Vivian Holloway: Pokoli szolgálat

8. Az év írónője
A szavazás időtartama: január 25. - február 18.
Eredményhirdetés: február 19. szerda

Jelöltem volt: Benina

9. Az év írója
A szavazás időtartama: január 27. - február 20.
Eredményhirdetés: február 21. péntek

Jelöltem volt: Frei Tamás

10. Az év könyve
A szavazás időtartama: január 29. - február 23.
Eredményhirdetés: február 24. péntek

Jelöltem volt: Benina: Milan könyve

Majd meglátjuk, még én sem tudom, hogy ezek közül ki hol került be a top 5-be, ez még számomra is meglepetés lesz. Tehát holnap indul az első kategóriának a szavazási ideje. Remélem sokan részt vesztek a szavazásban, hiszen egyéb érdekességek és nyereményjátékok is várnak rátok.

Minden további információt megtalálhattok ezen az oldalon a Magyar Könyvek Viadaláról. És ha még esetleg nem tettétek volna meg, akkor lájkoljátok a hivatalos Facebook oldalt, hogy ne maradjatok le semmiről sem. :)

2014. jan. 7.

SHERLOCK: 3X02 - The Sign of Three (A három jele)


Vasárnap este vetítették a Sherlock harmadik évadának második részét, és igen nagy kár, hogy már csak egy rész maradt ebből az évadból és utána ki tudja hány évig megint nem lesz semmi. Tudom, tudom, ha nem hetente adnák az epizódokat, hanem mondjuk két hetente, akkor meg azért panaszkodnék, hogy nem bírom a várakozást két rész közt, de akkor is fura, hogy ilyen hamar vége az egésznek, mikor ilyen sokat kellett várni rá.  Mindenesetre ez van, a Sherlock sorozat ilyen szisztéma alapján épül fel, egy évad csak három részt jelent, de az a három rész mindig tökéletes és nagyon szépen összerakott. Az első két évadban mindig a középső részeket kedveltem legkevésbé, így kicsit féltem, hogy most se fog tetszeni, de nem okozott csalódást.

John megkérte barátnője Mary kezét, így mindenki az esküvőre készülődik. John felkéri Sherlockot, hogy legyen az esküvőn a tanúja, így Sherlocknak össze kell szednie magát és megírnia egy beszédet, ami persze nem megy neki könnyen. Tulajdonképpen az egész rész az esküvőről szól, vagyis pontosabban az esküvő utáni fogadáson játszódik és Sherlock igen hosszú beszéde foglalja keretbe mindezt. A beszéde alatt korábbi bűnügyeket említ meg, Johnnal való közös kalandjaikról mesél, így megtudhatjuk például hogyan mentek részegen egy bűnügyet megoldani. Mert igen, mikor a legénybúcsú estélyén finoman szólva leisszák magukat a sárga földig, még utána is egy bűnügyet oldanak meg.


Nem tudom elmondani mennyire imádom ezt a sorozatot, ezt csak az értheti meg, aki nézi, és aki tudja pontosan miről is beszélek. Ismét imádtam a humort és a két főszereplő interakcióit, komolyan ezek ketten fenomenálisak. A részeg nyomozás, a legénybúcsún a ki-kicsoda játék, Sherlock megható beszéde, amin mindenki elkezd könnyezni, és Sherlock nem érti miért történik mindez, vagy mikor John megkéri Sherlockot, hogy legyen a tanúja, na ezek voltak ennek a résznek a csúcspontjai a számomra. Kaptunk kisebb nyomozási szálakat és őszintén szólva a felénél kicsit tovább azt hittem, hogy nem lesz egy nagy átfogó bűntény, de a végére csak összeállt a kép és kiderült, hogy minden összefügg mindennel.

Mary-t még mindig nem tudom hova tenni és, hogy terhes, nos... nem volt valami nagy plot-twist, hiszen a szemfülesebbek már az első részben sejtették, hogy ez lesz a vége. Igazából nekem az a fura benne, hogy csak így ilyen könnyen jött, és itt van, mindenféle karakterbemutatás nélkül a csapat tagja lett, és kész. És mindenki könnyen fogadta, és nincs semmi gond, mindenki szereti, Sherlock is igen könnyen elfogadta és nem ágált ellene. Igazából még semmit nem tudtunk meg Mary-ről, és valahogy érzem, hogy lesznek még itt olyan dolgok, amire egyáltalán nem számítottunk. A harmadik évad első két része igen humoros lett és a készítők azt nyilatkozták, hogy ez direkt alakult így, mert az évadzáró inkább komolyabb hangvételű lesz. Hisz érkezik Sherlock újabb nagy ellenfele, Charlus Augustus Magnussen, akihez Mary-nek is van valamilyen köze az egyik üzenetből világosan kiderül.

Az évad középső része nem lett gyengébb, mint a korábbi két esetben, én most nem érzem annak. Nagyon várom az utolsó részt és nagyon kíváncsi vagyok Magnussenre. Elvileg egy merőben más ellenfelet kapunk majd személyében, mint Moriarty volt, ő sokkal ijesztőbb, komolyabb és borzongatóbb lesz. Majd meglátjuk. Moriarty-t szerintem nehéz lesz felülmúlni.
Értékelés: 10/10

3x02 előzetes:















3x03 előzetes:

2014. jan. 5.

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert 1.)

Fülszöveg:
Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Nem értem mi van manapság a disztópia írókkal, de ez a nem is tudom hányadik könyv, amiben abba botlok, hogy a gyerekszüléssel, az emberiség utódlásával vannak gondok, és ez adja az egész történet alapját. Lehet csak én választottam pont ki két hasonló könyvet, amiben majdnem ugyanaz a probléma forrása, mindenesetre eszembe juttatott még egy harmadik könyvet is, amiben erről van szó. Természetesen nem akarom ezt hibaként felróni, de remélem most egy ideig nem akad hasonló könyv a kezembe. A Hervadás az a könyv, amit régen olvasni szerettem volna, és végre valahára megjelent magyarul, sőt ahogy hallottam a folytatásra se kell sokáig várni. Nem akarok vészmadárkodni (van ilyen szó egyáltalán?), de remélem most bízhatok a Cartaphilus kiadóban, és nem úgy járok, mint Az útvesztő esetében, aminek máig se érkezett meg a második része magyarul.

A Hervadás főszereplője, Rhine, az ő szemén át látjuk a történetet és vele éljük át az egészet. Rhine szülei meghaltak egy robbanásban, így iker bátyjával magukra maradtak és egyedül kell boldogulniuk. Egyik nap mikor Rhine munkát indul keresni, elkapják a Begyűjtők, és aztán eladják egy gazdag férfinak, hogy a felesége legyen és gyerekeket szüljön neki. Az emberiség sorsa itt sem jobb, mint más disztópiákban, a fiatalok nem élnek sokáig, a nők csak 20, míg a férfiak 25 éves korukig. Mindez egy balul elsült kísérlet eredménye és azóta nem tudtak megoldást találni a problémára. Így mindenki hamar megházasodik, gyerekeket szülnek, és hamar meghalnak. Ez az életük rendje. Vannak akik úgy vélik, hogy az emberiség megérdemli a kihalást azok után, amit magával és a bolygóval tett, így ők meg szeretnék akadályozni, hogy a másik fél megtalálja a rejtélyes betegségre az ellenszert. Kutatók és orvosok hada dolgozik és kísérletezik azért, hogy megtalálják a fiatalokat sújtó halálos betegség ellenszerét.

Nem akarok többet elárulni a háttérvilágról, legyen elég annyi, hogy ahogy ennek egy ilyen történet esetében lennie kell, kellően hátborzongató és szomorú ahhoz, hogy egyből bele tudjam magam élni a főhős helyzetébe. Igazából mindkét fél álláspontját meg tudom érteni, talán azoknak van igazuk, akik hagynák, hogy mindenki meghaljon és vége legyen végre a pusztításnak, talán azoknak, akik még nem adták fel, és tovább keresik a gyógymódot. De abban teljesen biztos vagyok, hogy egyikük sem a megfelelő módszerekkel szeretné elérni a céljait. A naturalisták robbantgatnak és szónokolnak, hogy hagyni kell mindent elpusztulni, a kutatók meg mindenkin kísérleteznek, még azon is, aki ebbe beleegyezését se adta. Tényleg kényes a helyzet, de az egyértelmű, hogy mindkét fél nem a megfelelő eszközökkel dolgozik az igazáért.

Ebben a hervadó világban igen értékesek a fiatal lányok, akiket gyakran (mit beszélek, szinte mindig!) akaratuk ellenére rabolnak el, gyűjtenek be, és adnak el gazdag férfiaknak. Rhine így szakad el bátyjától és kerül egy gazdag családhoz, Linden feleségeként másik két lánnyal. Mert igen, itt nem gond a többnejűség, sőt inkább ez az elvárás, hogy minél több gyerek legyen. El sem tudom mondani mennyire tetszett a könyv stílusa és DeStefano valami nagyszerűen tud fogalmazni. Olyan szépen megragadja az érzelmeket, hogy végig teljesen át lehet élni Rhine mi mindenen megy keresztül. Külön tetszett, hogy voltak visszaemlékezések, Rhine folyton a bátyjára gondolt és elmesélt néhány dolgot nekünk a korábbi életükből, így annak ellenére, hogy Rowan tulajdonképpen nem is szerepelt valójában, mégis úgy érzem máris megkedveltem a fiút. Rhine majdnem egy évig ragad abban a házban, miközben folyamatosan a szökést tervezgeti, barátokra lel és szövetségesekre, de semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy elszökjön innen és megkeresse a bátyját, akitől elszakították.


Rhine igazán kedvelhető főhős, reálisan lefestett személyiség, akinek a cselekedeteivel végig egyet tudtam érteni. Nem hisztizett, nem tört össze, nem szállt a fejébe az egész gazdagság, amibe belecsöppent, és tudta mikor mit kell tennie vagy mondania, hogy életben maradjon. Kitartó és erős, nem adta fel a reményt és végig önmaga maradt. A másik két feleség sem törpült el mellette, mint unalmas töltelékkarakterek, sőt ezt a jelzőt szinte senkire se tudnám ráaggatni. Talán csak Gabriel lett számomra semleges, azért mert meg sem ismerhettük igazán. De visszatérve a két másik feleségre. Mindketten teljesen más személyiségek, mint Rhine és az ő reakcióik éppen azért voltak hihetőek. Jenna a legidősebb, komoly lány, akinek a Begyűjtők megölték a húgait, így mindent elvesztett, aki korábban prostituáltként tartotta el magukat, és akinek alig két év van hátra a halálig, beletörődött abba, ami történt, ridegen ellenáll Lindennek és a férfi apjának, miközben mégis segít Rhine-nek. És ott van a harmadik, Cecily, az ártatlan, naiv 13 éves kislány, aki árvaházban nevelkedett és aki úgy érzi, hogy megfogta ezzel az Isten lábát. Ő az egyetlen, aki örül annak, ami velük történt, ő mindent megtenne, hogy Linden és annak apja kedvében járjon. Naiv gyerek csak, mégis komoly dolgok történnek vele és a végére ez megváltoztatja őt. Igazán szép kis háremet alkottak ők hárman, és annak ellenére, hogy voltak nézeteltéréseik imádtam őket együtt.

Két karakter van, akit nem tudok megszeretni, ez Linden és az apja, Vaughn. Linden az a fiú, akihez Rhine-nek és a másik két lánynak feleségül kell mennie, miután annak korábbi felesége és nagy szerelme, Rose,  20 éves korában meghal. Rhine az elején úgy tudja, hogy Linden vette meg őket, hogy ő tehet mindenről, ami velük történt és a fiú kényszeríti őket a házasságra, de aztán kiderül, hogy Linden azt hiszi, hogy a lányok önként jelentkeztek erre. Ezt nem tudtam megérteni. Linden sötét, mint az éjszaka. Az oké, hogy elkényeztetett és 21 éves létére olyan naiv, mint a 13 éves Cecily, meg hogy az apja össze-vissza hazudozik neki, meg, hogy az elején ki van borulva Rose halála miatt, de KÖNYÖRGÖM, vegye már észre, hogy a három lány nem önszántából lett a felesége. Hiszen az első napokban mindannyian halálra voltak rémülve, szomorúak, levertek és haragosak voltak, nem így néz ki egy olyan menyasszony, aki önként vállalja a házasságot.

Jenna végig távol tartotta magát a férfitől, soha nem engedte magához közel igazából a szexen kívül, folyton megvető fejjel méregette és szinte sugárzott a gyűlölet a szeméből. Rhine meg végig távol tartotta magát tőle. NEM IGAZ, HOGY EZT NEM VETTE ÉSZRE! Ezt nehezem hiszem el. Épp ezért nem tudtam Lindent egy cseppet sem sajnálni, inkább csak szánni. Linden apja, Vaughn pedig egy undorító, öreg féreg, akinek semmi és senki nem számít a fián kívül, ő tehet mindenről, ami történik, a fiát hazugságokkal és illúziókkal ámítja, nőket raboltat el, és kényszerít hozzá a fiához, elvileg a gyógymód megtalálásért dolgozik, de szerintem biztosan nem azon ügyködik, hanem valamilyen más terve van, és ezért bárkit képes lenne feláldozni. Az egész ház, amiben éltek olyan kísérteties és ijesztő volt, mint egy halottasház, az írónő ezt olyan szépen tudta érzékeltetni, hogy még én is megborzongtam néha olvasás közben.

Nagyon tetszett a könyv, le sem tudom írni mennyire és remélem tényleg mihamarabb érkezik  folytatás magyarul. Linden egyáltalán nem reális és lehetetlen karaktere számomra hiteltelen, nem tudom elképzelni, hogy ennyire ostoba, naiv és vak férfi létezzen a Földön, ez egy kicsit zavar a könyvben, de ezen kívül másba nem nagyon tudok belekötni. Nagyon élveztem. A borító pedig az eredeti, aminek kifejezetten örülök és habár nem szeretem annyira az élőszereplős borítókat, ez mégis levett a lábamról. Ötletes, kiemeli a lényeget és gyönyörű.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/lauren-destefano-hervadas
Értékelés: 5/5*

2014. jan. 3.

SHERLOCK: 3x01 - The Empty Hearse (Az üres halottaskocsi)


A nálunk méltatlanul kevesek által ismert remek BBC sorozat, a Sherlock 2014 január elsején tért vissza a képernyőkre, méghozzá egy remek és minden várakozást felülmúló évadbevezető epizóddal. Én csak tavaly fedeztem fel magamnak a sorozatot, így a régi nagy rajongókkal ellentétben nekem "csak" egy évet kellett várnom a folytatásra. Hosszú volt az idő, de megérte várni. Aki esetleg még nem ismerné ezt a remek angol sorozatot, az mindenképp pótolja be, mert el sem tudja képzelni miről maradt le idáig. Nem nehéz kitalálni, hogy ez egy a mesterdetektívről, Sherlock Holmesról, szóló a modern korba átültetett sorozat, korábban már írtam róla egy ajánlót. Minden évad három másfél órás részből áll, vagyis nevezhetjük három kisfilmnek is. Tulajdonképpen egy minisorozatról beszélünk.


A harmadik évad első része iszonyatosan jó lett és ennek több oka is van. Még mindig ott a remek humor, ami a széria sajátja, szerintem a legfőbb vonzereje a két főszereplő és az őket alakító két színész mellett, másrészt megkaptuk a választ a kérdésre, ami mindenkit foglalkoztatott: hogyan tudta Sherlock megjátszani a halálát. Ezer teóriát alkottak meg a rajongók, és az első részben kaptunk is hármat. Az első kettő inkább csak vicces felvezetés, míg a harmadik az igazi. Persze a készítők meghagyják nekünk a lehetőséget, hogy lehet Sherlock mégse mondott igazat Andersonnak, hiszen a férfi megkérdőjelezi őt. Így mindenki elkönyvelheti magában amit kiötlött a saját fejében, ha az neki jobban tetszik. Én személy szerint nem vagyok csalódott a magyarázattal, szerintem hihető és reális, nem vártam ennél nagyobb durranást. Így nem is csalódtam.


Természetesen van nyomozási szál, de ez még a szokásosnál is kisebb szerepet kap, mert az idei szezon első részének nem ez volt a lényege. Hanem Sherlock visszatérése, erre hogyan reagálnak a többiek és persze, hogy Sherlock hogyan tudja majd Johnt megbékíteni a hazugság után. Sherlock két év után tér vissza Londonba, mert egy terroristatámadás fenyegeti a várost, így szükség van a segítségére. Közben John élete sem állt meg annak ellenére, hogy nagyon megsínylette legjobb barátja állítólagos halálát, megismerkedett Mary Morstannal, akit feleségül kér és pont ekkor robban be Sherlock ismét az életébe. Több kedvenc jelenetem is van, nagyon imádtam az első két verziót Sherlock túlélésére, a további kis apró poénokat, meg persze Sherlock és John nagy találkozását az étteremben.

Nagyon hamar elröppent ez a másfél óra és még így is elég kevésnek tartom. Nekem most nem hiányzott a nyomozási szál, sokkal jobb lett, hogy inkább Sherlock visszatérése és John megbékítése lett a fő cselekményszál. Néhány zene elsőre fura volt, de aztán megszoktam őket. Mycroftot, Mrs. Hudsont, Molly-t és Lestrade-t még mindig kedvelem, és ez a lezüllött és Sherlock rajongóvá avanzsált Anderson pedig mókás volt. Remélem mostantól leszáll Sherlockról és nem áskálódik tovább ellene. Az új karakterünkről, Mary-ről nem igazán tudok még mit mondani. Olyan semleges, nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet. Ennyi idő alatt nem lehetett megkedvelni, de meg se utáltam. Tényleg olyan semmilyen se volt.
Persze ebben az évadban sem maradhatunk fő ellenség nélkül. Még mindig gyászolom Moriarty-t, de hát ő már biztos nem tér vissza, így tovább kell lépni. A rész végén kis utalás van az új ellenségre, nem lehet szinte semmit se megtudni róla, gondolom ez még várat magára.

A lényeg, hogy nekem nagyon tetszett a harmadik évad első része, Moffat és Gattis ismét jól összerakták, nem lesz itt gond, a sorozat tartja az eddig megszokott kiemelkedő színvonalat. És igen, jól sejtitek, a harmadik évad mind a három részéről külön fogok írni. A második rész most 5.-n lesz este. Alig várom:)
Értékelés: 10/10

3x01 előzetes:















3x02 előzetes:

2014. jan. 2.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.


Egy jó kislány és egy rossz fiú= New Adult könyv (néha Young Adult). Ennyi a kulcs a sikerhez, na meg persze valahogy össze kell őket hozni valami véletlen folytán, hogy aztán ne tudják egymást elkerülni és különböző vicces vagy épp megható szituációkon keresztül pedig egymásba szeressenek. Manapság egyre több ilyen könyv jelenik meg nálunk, nem tudom külföldön mi a helyzet, ott lehet már régóta jelen vannak a piacon, de hozzánk csak az utóbbi évek divathullámával érkezett meg. (Nagyjából együtt az általam csak "szexkönyveknek" nevezett Szürke és társaival). Tisztázzunk valamit rögtön az elején. Általában nem szeretem ezeket a könyveket. Nem kötnek le. Engem nem szórakoztat, hogy arról kell olvasnom 400 oldalán át, hogy egy fiú és egy lány mit bénáznak össze-vissza, amikor a végkifejlet úgyis mindig ugyanaz lesz. Totál happy minden és élünk boldogan amíg meg nem halnak. Néha azért én is felfigyelek egy-egy ilyen könyvre, többségében azt szemelem ki magamnak, amit a nagyközönség imád, és akkor bepróbálkozom vele, hátha most tetszeni fog. Így került a kezeim közé MacGuire könyve.

A történet nem valami bonyolult, már leírtam nagy vonalakban és ott van a fülszöveg is, ezen nincs mit ragozni. A lány és fiú egymásba szeretnek, aztán mikor végre sikerül összejönniük, jönnek a gondok és a kapcsolatuk újabb és újabb veszélybe kerül. Veszekednek, imádják egymást, veszekednek, imádják egymást... igazi Love-Hate kapcsolat, ami Abby és Travis között van, és én imádom az ilyen kapcsolatokat a könyvekben. Már ha valaki jól meg tudja írni. És ez sajnos itt most nem jött össze. Kezdem a jó dolgokkal, mert azért nem olyan rossz könyv ez, nálam egy erős közepes. Az eleje nagyon jól indult, és még élveztem is. Abby egyszerű, de okos lánynak tűnt, gondoltam végre nem egy hisztis libát kapok, vagy egy kis egérkét, Travis pedig menőnek, akiről persze sejteni lehetett, hogy belül csupa szív. (És még finoman fogalmaztam, mert mint később kiderül Travis inkább egy hisztis liba, mint egy menő csávó.)

Vagyis a könyv első fele nekem tetszett. Viccesek voltak a párbeszédek, lekötött az egész huzavona, és ezen én csodálkoztam a legjobban. Travis akkor még érdekes pasinak tűnt. Abby meg normális lánynak, akinek helyén van az esze. Aztán nagyjából a könyv felénél VÉGRE összejöttek, és onnantól a könyv elkezdett idegesíteni. Travis átváltozott egy ősemberré, komolyan, erre nincs jobb szó, aki Abbyt legszívesebb bezárva tartotta volna mindig a lakásában, mert annyira félt, hogy valaki elszereti tőle. Abby lett a mindene, körülötte forogtak a gondolatai, betegesen féltékenyen követte, minden pasit kiütött mellőle, aki csak a lányhoz mert szólni és a lány nélkül esküszöm még levegőt se tudott venni. Travis eztán már nem volt érdekes, hanem egy önbizalom hiányos, veszélyes vadállattá változott, akitől én Abby helyében a lehető legtávolabb menekültem volna.

Nem csak Travis karaktere omlott össze, mint a kártyavár, hanem Abby is teljesen kikelt magából. Persze a múltja miatt sajnáltam én, és megértettem mit miért tesz, az azzal kapcsolatos dolgok még rendjén voltak. De nemcsak Travisra jött rá az őrület, hanem Abby-re szintén. Egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy mit akar. Egyik percben még szakított, aztán féltékenykedett, mert Travis más lányt vitt haza, aztán megint nem akart vele lenni, mert jaj... nem illenek egymáshoz, meg egyéb hülyeségek, aztán vérig sértődött mert Travis a tulajdonaként kezelte (ebben mondjuk megértem), aztán csak nem bírt ki még két napot se nélküle. Értem én mit akart ábrázolni az írónő, hogy a kapcsolat mindkettejükből a legrosszabbat hozza ki, annyira szeretik egymást, de engem a könyv második fele untatott vagy idegesített. Felesleges volt a sok dráma, ott abba kellett volna hagyni, amikor összejöttek elsőnek és akkor ez lett volna a tökéletes könyv.

Ismét bebizonyosodott, hogy ez a műfaj még mindig nem nekem való, vagy csak épp megint egy rossz könyvet fogtam ki a kínálatból. Ne aggódjatok, nem adom fel, próbálkozom még. Mindenesetre ha valaki ilyen könyvet szeretne olvasni, annak sokkal inkább ajánlom Simone Elkeles Tökéletes kémia sorozatát, az eddig az egyetlen, amit imádok ebben a műfajban. Nem rossz könyv a Gyönyörű sorscsapás, tényleg nem, de a második fele miatt csak egy erős közepes. Semmi több. Mindenesetre nem egy sorozat első része, így ez is épp üdítő fejlemény manapság.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...