NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN.
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése. Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is. Amennyiben a saját peremet túlélem…
A Vérmacska sorozat az elejétől nagy kedvencem, az első két részt imádtam. Persze nem tökéletes, egy cseppet sem az, de engem rohadtul nem érdekel, mikor végig leköt és elszórakoztat. Igazából ez az igazán jó könyvek titka, hogy a hibáik ellenére lekössenek és ne bírd letenni a könyvet, hogy szünet nélkül olvass tovább, mert annyira beszippant a világ, hogy szabadulni se bírsz belőle. Az apróbb hibák (már ha vannak, legtöbb esetben sajnos igen) ilyenkor nem számítanak, és gyakran észre sem veszem őket. Ezért tűnhet néhány írásom túlságosan szubjektívnek. De hát ez nem egy profi kritikai oldal, hanem a SAJÁT véleményemet írom le az adott könyvről/filmről/sorozatról. Igazán vártam a Vérmacskák 3. részét, még előrébb is hoztam az olvasólistámon, mert annyira hiányzott Faythe világa, a moly-on igen jó értékelést kapott, épp ezért valami igazán jóra számítottam.
Mégis, most nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a könyvvel. Nem tudom mi történt, lehet csak kritizálóbb kedvemben vagyok, de sajnálom, le kell írnom mi nem tetszett az egészben. Így kezdjük a negatív dolgokkal, de ne féljetek a végére azért még írok a jó dolgokról is egy kicsit. Mert hát az is volt természetesen. A történet ugyebár két részből tevődik össze. Tulajdonképpen az egész Faythe tárgyalásáról szól, hiszen napokig ezen tanácskoznak a bírák, miközben egy másik mellékszál vonja el szereplőink figyelmét, ugyanis a közelben ismét egy idegen kóbor keveri a bajt. Emberek halnak meg, ráadásul egy ismeretlen fiatal nőstényre bukkannak a közelben, akit természetesen mindenki a saját kis játszmáihoz akar felhasználni. És rögtön itt az első negatívum. Úgy érzem a könyv története most nem lett jól megszerkesztve. Mit értek ezalatt?
Miért kellett Faythe tárgyalására felhúzni az egész könyvet? A tárgyalásból elég lett volna annyi, hogy a lány elmondja a saját véleményét és kész. A többi folytatódott volna a háttérben, engem cseppet sem érdekelt jelenleg, hogy Faythe hogyan balhézik össze mindenkivel aki jelen volt. És itt következik a másik dolog, amit kifogásolok. Eddig bírtam Faythet, de ebben a könyvben nem tudtam tolerálni. Nem tudom mi történt vele, vagy, hogy mi változott benne, de egyszerűen az agyamra ment. Ahelyett, hogy befogta volna a száját és engedelmesen várta volna az ítéletet, mit csinált? Igen, összeveszett mindenkivel. Persze ezzel nem arra célzok, hogy tűrje, amit Malone vele és a családjával művel, de ordibálás és hisztizés nélkül, az apja biztosan tökéletesen tudta volna kezelni az ellenlábas áskálódását. Mellesleg rengetegszer mondták Faythenek, hogy maradjon nyugton, hogy ne keverjen bajt, erre persze, hogy pont az ellenkezőjét csinálta, és mindig mások kerültek bajba miatta. Aztán persze meg nyafogott és másokat hibáztatott. Marc kitagadása például teljesen az ő hibája, akárki, akármit mond. Eddig Faythere úgy gondoltam mint valami okos, erős, kissé nagyszájú, de független nőre. Most viszont csak hisztizett és hisztizett. Ezzel az agyamra ment.
Azt sem értem, hogy akkor most tulajdonképpen miért is nem akarja elfogadni Marc házassági ajánlatát. Jó, öt éve még fiatal volt, és nem biztos az érzéseiben, és hogy kit akar, de 25 évesen, elvileg fülig beleszerelmesedve Marcba (minden ezt mutatja, ő is többször kijelenti, hogy szereti a férfit, csak ő számít), miért húzza még mindig az agyát és miért nem akar a felesége lenni? És az nem lehet a kifogás, hogy akkor nem csinálhatja, amit igazán szeretne, hogy nem lehetne többé végrehajtó. Mert igenis lehetne, ahogy eddig.
Az utolsó dolog, amit nem értek, és amit kezdek unni, hogy a már a 3. könyvnél járunk és még mindig a kóborokon vannak kiakadva. Mindig valami kóbor okozza a gondokat. Az írónő megerőltethetné magát és kitalálhatna valami más problémaforrást is. Az feldobná kicsit a sztorit.
Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy ennyire utáltam a könyvet, persze ez nincs így. Jó könyv ez meg minden, de valahogy kicsit gyengébb, mint az előző kettő. Persze a jó dolgok még mindig jelen vannak, hiszen a történet pörgött ezerrel, a beszélgetős és a "verekedős" részek szépen váltogatták egymást. Csak épp engem nem kötöttek le a kóborok újabb bénázásai és problémái. Faythe tárgyalásán meg cseppet sem izgultam, hiszen örök szabály, hogy főszereplőt sosem ölnek meg. Ez már csak így van. Marcot sajnáltam, én a helyébe már rég feladtam volna a Faythe utána teperést, értem, hogy szereti, de azért nem kell totális nyámnyilát csinálnia magából miatta. Faythe meg igazán eldönthetné mit akar és lépjünk túl ezen a "hozzám jössz?, "nem megyek!", vita+sértődés+békülés dolgon.
A mellékkaraktereket még mindig nagyon szeretem, Jacetől, Faythe testvérein át, az új Kaciig, aki remélem szerves részévé válik a falkának, és majd teljesen beépül a családba. Tök jók lennének együtt Ethannel. Egyetlen kivétel, akit ütöttem volna, Calvin Malone, de hát ő direkt lett így megírva, hogy mindenki megutálja. Gratula, Rachel, remek munkát végeztél. :) Remélem a mostani gyengeségek a későbbieknek el lesznek hagyva a történetből, és akkor ismét rajongva szerethetem majd a 4. és az utáni könyveket. Mert hat részes a sorozat, így még csak a felénél tartunk, tehát van idő bőven változni és fejlődni. A borító ismét maradt az eredeti, ez eddig a legjobb szerintem ezzel a pirosas háttérrel.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-pride-falka
Értékelés: 5/4 (És én sajnálom a legjobban, de ez most nem max pontos.)
Mégis, most nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a könyvvel. Nem tudom mi történt, lehet csak kritizálóbb kedvemben vagyok, de sajnálom, le kell írnom mi nem tetszett az egészben. Így kezdjük a negatív dolgokkal, de ne féljetek a végére azért még írok a jó dolgokról is egy kicsit. Mert hát az is volt természetesen. A történet ugyebár két részből tevődik össze. Tulajdonképpen az egész Faythe tárgyalásáról szól, hiszen napokig ezen tanácskoznak a bírák, miközben egy másik mellékszál vonja el szereplőink figyelmét, ugyanis a közelben ismét egy idegen kóbor keveri a bajt. Emberek halnak meg, ráadásul egy ismeretlen fiatal nőstényre bukkannak a közelben, akit természetesen mindenki a saját kis játszmáihoz akar felhasználni. És rögtön itt az első negatívum. Úgy érzem a könyv története most nem lett jól megszerkesztve. Mit értek ezalatt?
Miért kellett Faythe tárgyalására felhúzni az egész könyvet? A tárgyalásból elég lett volna annyi, hogy a lány elmondja a saját véleményét és kész. A többi folytatódott volna a háttérben, engem cseppet sem érdekelt jelenleg, hogy Faythe hogyan balhézik össze mindenkivel aki jelen volt. És itt következik a másik dolog, amit kifogásolok. Eddig bírtam Faythet, de ebben a könyvben nem tudtam tolerálni. Nem tudom mi történt vele, vagy, hogy mi változott benne, de egyszerűen az agyamra ment. Ahelyett, hogy befogta volna a száját és engedelmesen várta volna az ítéletet, mit csinált? Igen, összeveszett mindenkivel. Persze ezzel nem arra célzok, hogy tűrje, amit Malone vele és a családjával művel, de ordibálás és hisztizés nélkül, az apja biztosan tökéletesen tudta volna kezelni az ellenlábas áskálódását. Mellesleg rengetegszer mondták Faythenek, hogy maradjon nyugton, hogy ne keverjen bajt, erre persze, hogy pont az ellenkezőjét csinálta, és mindig mások kerültek bajba miatta. Aztán persze meg nyafogott és másokat hibáztatott. Marc kitagadása például teljesen az ő hibája, akárki, akármit mond. Eddig Faythere úgy gondoltam mint valami okos, erős, kissé nagyszájú, de független nőre. Most viszont csak hisztizett és hisztizett. Ezzel az agyamra ment.
Azt sem értem, hogy akkor most tulajdonképpen miért is nem akarja elfogadni Marc házassági ajánlatát. Jó, öt éve még fiatal volt, és nem biztos az érzéseiben, és hogy kit akar, de 25 évesen, elvileg fülig beleszerelmesedve Marcba (minden ezt mutatja, ő is többször kijelenti, hogy szereti a férfit, csak ő számít), miért húzza még mindig az agyát és miért nem akar a felesége lenni? És az nem lehet a kifogás, hogy akkor nem csinálhatja, amit igazán szeretne, hogy nem lehetne többé végrehajtó. Mert igenis lehetne, ahogy eddig.
Az utolsó dolog, amit nem értek, és amit kezdek unni, hogy a már a 3. könyvnél járunk és még mindig a kóborokon vannak kiakadva. Mindig valami kóbor okozza a gondokat. Az írónő megerőltethetné magát és kitalálhatna valami más problémaforrást is. Az feldobná kicsit a sztorit.
Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy ennyire utáltam a könyvet, persze ez nincs így. Jó könyv ez meg minden, de valahogy kicsit gyengébb, mint az előző kettő. Persze a jó dolgok még mindig jelen vannak, hiszen a történet pörgött ezerrel, a beszélgetős és a "verekedős" részek szépen váltogatták egymást. Csak épp engem nem kötöttek le a kóborok újabb bénázásai és problémái. Faythe tárgyalásán meg cseppet sem izgultam, hiszen örök szabály, hogy főszereplőt sosem ölnek meg. Ez már csak így van. Marcot sajnáltam, én a helyébe már rég feladtam volna a Faythe utána teperést, értem, hogy szereti, de azért nem kell totális nyámnyilát csinálnia magából miatta. Faythe meg igazán eldönthetné mit akar és lépjünk túl ezen a "hozzám jössz?, "nem megyek!", vita+sértődés+békülés dolgon.
A mellékkaraktereket még mindig nagyon szeretem, Jacetől, Faythe testvérein át, az új Kaciig, aki remélem szerves részévé válik a falkának, és majd teljesen beépül a családba. Tök jók lennének együtt Ethannel. Egyetlen kivétel, akit ütöttem volna, Calvin Malone, de hát ő direkt lett így megírva, hogy mindenki megutálja. Gratula, Rachel, remek munkát végeztél. :) Remélem a mostani gyengeségek a későbbieknek el lesznek hagyva a történetből, és akkor ismét rajongva szerethetem majd a 4. és az utáni könyveket. Mert hat részes a sorozat, így még csak a felénél tartunk, tehát van idő bőven változni és fejlődni. A borító ismét maradt az eredeti, ez eddig a legjobb szerintem ezzel a pirosas háttérrel.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-pride-falka
Értékelés: 5/4 (És én sajnálom a legjobban, de ez most nem max pontos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése