A történet:
"Hercule Poirot-t, a híres magándetektívet egy sürgős ügy Isztambulból Angliába szólítja. Az Orient expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa elintézi, hogy Poirot mégis fülkét kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike felismeri őt és csinos summát kilátásba helyezve felkéri, járjon utána, ki ír neki fenyegető leveleket. A detektívnek nem szimpatikus a nyers modorú amerikai, ezért elutasítja az ajánlatot. A férfit másnap holtan találják a fülkéjében. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a hótorlasz miatt veszteglő vonat hamarosan elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…"
Őszintén be kell vallanom, nekem ez nem tetszett annyira, mint a Tíz kicsi néger. Míg az érdekes, izgalmas és letehetetlen volt, ez nem annyira, és most nem azt akarom mondani, hogy ez a könyv rossz, vagy hogy nem jó, hanem azt, hogy nálam nem érte el ugyanazt a hatást, mint az előző könyv. Lássuk ennek mi lehetett az oka. Poirot karaktere engem annyira nem fogott meg, csak egy olcsó Sherlock Holmes utánzatot látok benne, és abból sem a legjobb, unalmas karakter, akiben semmi különleges vagy épp szerethető nincs, semmi olyasmi, ami miatt megragadna az olvasó fejében.
A gyilkosság és a körülötte lévő rejtély ugyanolyan izgalmas, mint a Tíz kicsi négernél, de a felvezetése, a nyomozás, és a végső megoldás tálalása már kevésbé. Ezalatt azt értem, hogy kíváncsi voltam ki a gyilkos és hogyan csinálta, de annyira unalmas volt, hogy ugyanazt a beszélgetést Poirot vagy 10-szer lejátszotta minden egyes utassal, utána meg százszor összegezte a hallottakat, meg hogy folyton okoskodott mellette az orvos meg az a vasúttársasági elnök, vagy kicsoda, hogy az már túl sok volt.
Egyébként ugyanolyan stílusa van, mint a Tíz kicsi négernek, és el kell ismernem, hogy Agatha Christie tényleg ért a krimihez, talán majd többet is olvasok tőle, de most egy időre elég volt. Talán a Gyilkosság az Orient Expresszen azért nem ütött akkorát, mert egyből a Tíz kicsi néger után olvastam és azt nagyon megszerettem, és aztán ez már nem tűnt olyan egyedinek. Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis nyomozós könyvre vágyik és szereti ezt a műfajt.
A könyvről:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése