A történet:
"Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit."
Korábban a filmről már írtam egy bejegyzést, így nem nagyon akarom szaporítani a szót, a könyvet legalább annyira megszerettem, mint a filmet, bár ha választanom kellene, akkor most kivételesen a film mellett tenném le a voksomat. Nagyon jól sikerült könyvadaptációról van szó, és valamiért, talán hangulatában, vagy nem tudom miért, de a film nekem jobban bejött, mint a könyv. Korábban a filmes posztnál kifejtettem a véleményem a történetről, a főbb karakterekről, így nem akarom ismételni önmagam, a könyvben ezek is működnek. És mégis miben más mint a film? Egyrészt ha a könyv szerkezeti felépítését vizsgáljuk, akkor ez nem egy szokványos regény, hanem levelekből áll, melyet Charlie annak az ismeretlen embernek címez, és ezekben a levelekben meséli el mi minden történt vele. Vagyis ez egy levélregény, ami igen egyedi manapság, ez nagyon tetszett.
Másrészről mivel egy 15 éves fiú írja a leveleket, így a fogalmazás eléggé egyszerű, hétköznapi, ami legalább valós képet fest arról, hogy egy zavarodott, a világban helyét nem találó, szégyenlős fiú miként fejezi ki magát. Emellett a stílus reprezentálja nekünk Charlie idegállapotát is, az írásmódja, a fogalmazás ezek mind a fiú jellemére utalnak, gyakran megesik, hogy elkezd csapongani a gondolatai között, elkalandozik, vagy épp oda nem illő dolgokról kezd el mesélni, mikor valami teljesen mást kezdett el az elején... de ha őszinte akarok lenni nekem ez tetszett, hisz mindebből láthatjuk, hogy Charlie mennyire zavarodott, hogy milyen a lelki állapota meg ilyenek.
Persze a könyvben minden egy kicsit részletesebben van kidolgozva, azokról a szereplőkről, akik a filmben keveset tűnnek fel, itt többet megtudhatunk, például Charlie tágabb értelemben vett családjáról, a nővéréről, vagy épp a szüleiről. És akinek nem esett le a filmben, hogy mi a "helyzet" végülis Helen nénivel, akkor az olvassa el a könyvet, mert itt normálisan le van írva. A film és a könyv hangulata kicsit más, mégis nekem mindkettő tetszett, de mondom, ha választanom kellene, akkor a film mellett döntenék, mégsem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet.
A könyvről:
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése