2012. dec. 31.

2012. év végi értékelés: A LEGJOBBAK: Tűz és jég dala könyvek, Trónok harca és az Arrow


És akkor következzen a 2012.-es év utolsó bejegyzése melyben az év kedvenceiről/legjobbjairól fogok írni, vagyis, hogy mi lett szerintem az év legjobb könyve, filmje és sorozata. Akkor lássuk és megint megjegyezném, hogy ez én személyes és szubjektív véleményem.:)

1. Legjobb könyv: GEORGE R.R. MARTIN: TŰZ ÉS JÉG DALA könyvsorozata

A legjobb fantasy könyvekről beszélek, amit idáig olvastam, mely egy olyan aprólékosan és szépen megteremtett lovagi királyságot mutat be számunkra, melyben nincsenek jók és rosszak, hanem csakis mesterien kidolgozott karakterek, akiknek van jó és rossz oldala, céljaik, vágyaik, sérelmeik és akik közül mindenki találhat magának kedvencet. Izgalmas és fordulatos a történet, mikor azt hiszed, hogy már tudod mi fog következni, akkor az író meglep egy csavarral, amire egyáltalán nem számítottál. Aki szereti a fantasy történeteket, annak kötelező. Sokkal részletesebb mint a sorozat, így ha az tetszett, akkor ezt sem szabad kihagynod.

2. A legjobb sorozat: TRÓNOK HARCA
George Martin könyvei alapján készült sorozatot imádom, és már két éve ez a nagy kedvencem, semmi másnak nem sikerült ennyire levennie a lábamról. Eddig igazán könyv hűen oldották meg a sorozatot, ami külön plusz pont, tökéletes színészeket választottak a szerepekre, akik nagyrészt ismeretlenek/újoncok, ami szintén jó döntés volt szerintem. Erről még nem írtam sorozatajánlót a blogra, de majd akarok még a 3. évad indulása előtt. Ott majd jobban kifejtem miért is érdemes nézni és mi olyan jó benne.

3. A legjobb film: FOGALMAM SINCS
Sokat gondolkoztam azon melyik filmet válasszam a legjobbnak és végül úgy döntöttem nem választom egyiket sem. A 2012.-es év bővelkedett jó és érdekes filmekben, de egyik sem volt olyan kiemelkedő, hogy azt mondjam, na ez a legjobb, ami idén láttam. Így nincs győztes ebben a kategóriában.

4. Az év nagy meglepetése: ARROW (A zöld íjász)
Húgom már a sorozat indulásakor rám akarta tukmálni, hogy nézzem meg, mert nagyon jó és izgalmas, én persze az elején ellenálltam, mert idegesített, hogy nem Justin Hurtley a Zöld Íjász, mint a Smallville-ben, meg csak egy olcsó Batman utánzatnak tartottam ezt az egészet, de végül mégis beadtam a derekam és egyáltalán nem bántam meg, hogy így tettem.
Megszerettem ezt a sorozatot, és az első 9 rész nagyon bejött, izgatottan várom a folytatást, kedvenceim Oliver, Thea, Tommy és Helena, de az első évad nagy gonosza (vagyis szerintem ő lesz az, mégpedig a 9. rész alapján) sem olyan rossz, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle. Ez a legjobb újonc CW sorozat ebben az évben.

Ennyi lett volna az év végi értékelés. Jövőre is itt leszek remélhetőleg.
Végül pedig szeretnék BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI MINDENKINEK!!!!!!:)

2012. dec. 30.

George R.R. Martin: Sárkányok tánca (Tűz és Jég dala 5.)


Elsőnek itt volt a sorozat és be kell vallanom, ha nem készítenek a könyvekből sorozatot, akkor talán soha nem ismerem meg a Tűz és jég dala könyveket. Így természetesen el kellett olvasnom az alapként szolgáló műveket, melyek nagy kedvenceimmé váltak, és mivel nem olyan rég megláttam a helyi könyvtárban az 5. részt, így tudtam most jött el az ideje, hogy elolvassam a legfrissebb kötetet.

A történet:
„Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?”

Mit is mondhatnék erről az ötödik könyvről, amit még nem mondtam el korábban? Ugyanaz az egyedi több váltott nézőpontos szerkezet, ugyanazok a remek és különböző karakterek, akiket lehet nagyon szeretni vagy nagyon utálni, ugyanaz a sok erotikaábrázolás tehát minden ugyanolyan, mint korábban volt. A könyv hossza majdnem 1100 oldal, így nagyjából a 3. kötet hosszával vetekszik, persze azt még mindig nem szárnyalja túl az izgalmakat és a történetet tekintve. Nekem eddig A kardok vihara a kedvencem.
Na, nem azt mondom, hogy rossz ez a kötet, mindenképpen jobb lett, mint a 4. rész, és ha úgy vesszük, hogy ezek ketten alkotnak egy egészet, akkor mindenképpen zseniálisak. Az persze világos, hogy Martin olyan tökéletesen és aprólékosan kidolgozott fantasy világot teremtett, annyi szálat indított el és kavart össze, hogy már maga se nagyon tudja, kivel mihez kezdjen. Annyira szerteágazó a történet, olyan sok érdekes figura van és ők olyan messzi élnek egymástól, hogy kíváncsi vagyok, hogyan fogja őket végre összehozni a végső nagy csatára és persze arra is kíváncsi vagyok, hogy kik fognak életben maradni… ők biztosan nem a kedvencek lesznek, hiszen Martin bácsi előszeretettel szeret szembemenni a klisékkel és könnyűszerrel, minden lelkiismeret-furdalás nélkül végez a nagy hősökkel, mindannyiunk kedvenceivel.

Eddig nagyon úgy tűnt, hogy a gonoszok és a negatívabb karakterek fognak győzedelmeskedni a végén, de azért néhányan már közülük is kezdenek elbukni, és ez így van rendjén. Gondolok itt például Cersei királynő megaláztatására, amit teljesen megérdemelt, és remélem itt még nem értek véget a szenvedései. Ebben az 5. kötetben végre felbukkannak a 4.-ből hiányolt kedvenceim. Dany és Jon… hát ők még mindig csak egy helyben toporognak és amennyire vártam a jeleneteiket, annyira csalódtam bennük. Vagyis Jon-ban nem annyira, csak azért mert nem vette észre, hogy ellenségek veszik körbe és hogy szinte senki nem ért vele egyet abban, ahogyan a Falat szeretné védelmezni a Mások ellen, annyira egyértelmű volt az elejétől kezdve, hogy fel fognak ellene lázadni. Remélem, nem veszítjük el örökre, és eztán végre belátja, hogy az ő helye nem a Falnál van és továbbáll.

Dany… Dany… Dany… nagy kedvencem a mi kis hercegnőnk, imádom őt, de Martin vele se tud mit kezdeni. Miért nem halad végre Westeros felé? Mi a jó Istennek kellett ott letelepedni a semmi közepén és egy olyan népen elkezdeni uralkodni, akik a hátuk közepére se kívánják őt és soha nem fogják elfogadni? Dany, Westeros vár rád, ideje lenne végre elindulni és rendet teremteni a Hét Királyságban. Aztán itt van nekünk Theon, akinek a 2. könyvtől imádom a történetét és a most sem okozott csalódást. Theon-ra rendesen rájár a rúd, de ha őszinték akarunk lenni, akkor megérdemli, amit kap és legalább a vele történt szörnyűségek miatt igaz és őszinte ember válik belőle a végére. Megbánja korábbi tetteit és szüksége volt erre a kis megaláztatásra, hogy rájöjjön ki ő és hova tartozik igazán.

Bran, Ayra, Tyrion, Davos és Stannis most annyira nem kötöttek le, a két gyerek annyira nem izgat, hogy azt le sem tudom írni, aztán Davos meg Stannis távol voltak egymástól, és hiányoltam a jó kis őszinte beszélgetéseiket. Tyrion meg csak ment össze-vissza mindenféle különösebb cél nélkül, untam a fejezeteit, csak addig volt érdekes, amíg az elveszett herceggel volt. Ja, és igen, még valamit meg kell említenem. Ez az elveszett herceg dolog. Ez most tényleg komoly? Martin kijelentette az elején, hogy Rhaegar fia meghalt, és most kiderül, hogy mégis él… micsoda nagy véletlen? És miért pont most került elő? Nekem cseppet erőltetettnek tűnik ez a szál és valami nem stimmel körülötte… ha Aegon életben volt, akkor miért nem Dany-vel és Viserys-sel élt, miért kellett őt külön tartani a másik két rokonától? Nekem túl fura és túl klisés lett ez a dolog, ami igen fura Martin bácsitól, aki nem szereti az ilyen bevett dolgoknak az alkalmazását.

És rajtuk kívül persze még rengeteg minden történt, de ha mindenről és mindenkiről írnék, akkor soha nem végeznék. A lényeg, hogy nagyon tetszett az 5. könyv, és tisztára kegyetlenség, hogy csak évek múlva jön a folytatás. Remélem, Martin bácsi összeszedi magát és most gyorsabban fog írni, mint ezelőtt. Már csak két kötet van hátra (elvileg) és végre megtudjuk, hogy ki fogja megkaparintani a Vastrónt… nekem vannak tippjeim, de azt még nem árulom el.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-sarkanyok-tanca
5/4

2012. dec. 28.

2012. év végi értékelés: A LEGJOBB KARAKTEREK: Katniss, Cas és Malec


Év végi értékelésemet a legjobb karakterekkel/szereplőkkel folytatom, ami három kategóriát foglal magába. Legjobb női főszereplő, legjobb férfi főszereplő és a legjobb páros. Mindegyik győztes a könyves világból származik és ez csakis a saját szubjektív véleményem, azon könyvekből kiválasztva, melyeket ebben az évben olvastam.:)

1. Legjobb női főszereplő: KATNISS EVERDEEN (Suzanne Collins: Az éhezők viadala)



Ki más nyerhetné meg ezt a díjat, mint Katniss Everdeen? Hisz nincs is nála erősebb, magabiztosabb és igazabb női karakter, aki önként vesz részt egy véres viadalon a húga helyett, kétszer élve távozik a viadalról és megdönt egy zsarnoki kormányt. Önálló, keményszívű és nem az a tipikus kedves kislány női főszereplő, hanem olyas valaki, akire megéri felnézni és akit megéri követni.

Imádom a könyves Katniss-t, és a filmben Jennifer Lawrence szintén élethűen és tökéletesen keltette őt életre. Sokan panaszkodtak, hogy egy éhező lány szerepére nem egy ilyen pufók képű és igen jó testi állapotban lévő színésznőt kellett volna választani, de én azt mondom, hogy Lawrence generációnk egyik legtehetségesebb ifjú színésznője, és inkább örülnünk kellene, hogy ő kelti életre a harcos és eltöktélt Katniss-t.

2. Legjobb férfi főszereplő: CAS LOWOOD (Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna, A rémálmok lánya)


Kendare Blake Anna könyveinek férfi főszereplője az egyik legjobb amit olvastam, bár ha őszinte akarok lenni, nem volt túl sok ellenfele. Cas okos, helyes, szellemes, kötelességtudó, akinek a legfontosabb a munkája, vagyis a szellemvadászat, és aki tényleg olyan mint egy igazi tinédzser. Általában ha férfi főszereplő van egy könyvben, akkor az a legtöbb esetben lányosra sikeredik, de Cas nem olyan lett. Nagyon megkedveltem őt és kicsit sajnálom, hogy már nem lesz több Anna könyv, de hát inkább ez, minthogy rossz folytatásokkal rontsák el az eddigieket.

3. A legjobb páros: MAGNUS BANE és ALEC LIGHTWOOD (Cassandra Clare: A végzet ereklyéi sorozat)





Tudom, hogy melegpár, de nem érdekel, náluk aranyosabb párossal még nem találkoztam, imádom őket külön, de együtt még jobban, így nagyon remélem, hogy végül összejönnek a könyvsorozat végén és eztán örökre együtt maradnak. Komolyan, jobban szurkolok nekik, mint Jace-nek és Clary-nek.

Ui: Az utolsó év értékelő poszt az év kedvenceiről (könyv, film, sorozat) fog szólni.:)

2012. dec. 27.

2012. év végi értékelés: A LEGNAGYOBB CSALÓDÁS: Vámpírnaplók


Vagyis hogyan szúrjunk el örökre egy jól induló és rengeteg potenciállal rendelkező sorozatot.
Úgy döntöttem, hogy az év végi értékelésemet az idei legnagyobb csalódással kezdem, ami a Vámpírnaplók című sorozat.


Írtam korábban erről a sorozatról, még a 4. évad indulása előtt és igazán nagy reményekkel álltam neki az új részeknek, de nem azt kaptam amit vártam, nagyon nem. A sorozat mélyzuhanásba kezdett, méghozzá rohamos gyorsasággal... és valamilyen csodára van szüksége, ami megmenti a bukástól. Egy nagyon nagy csodára, mert az írók és a készítők ennek érdekében nem igazán tesznek semmit.

Imádtam az első két évadot, nagy kedvencem volt ez a sorozat, de a 3. évadtól elkezdett vészesen süllyedni a színvonal. Egyre több unalmas, idegesítő és felesleges részeket láthattunk és még az Ősök sem hozták fel annyira a színvonalat, hogy ne keserű szájízzel fejezzem meg a 3. évadot májusban.
Egyetlen dolog mentette meg még nálam, ez pedig Elena vámpírrá válása, gondoltam itt eztán jó dolgok következnek és még ha később meg is bánom, akkor is nézni fogom a 4. évadot.

Nos, el is kezdtem nézni és az eddig levetített 9 rész maga volt a borzalom. Tudom, hogy a Vámpírnaplók rajongói bázisa igen aktív és még mindig sokan szeretik a sorozatot, de nekem egyre jobban elment tőle a kedvem, mert olyan sok hülyeség, baromság és logikátlan dolog van benne, hogy azt még felsorolni is nehéz lenne, de azért megpróbálkozom vele.

Lássuk miért is volt számomra a Vámpírnaplók az év legnagyobb csalódása:
1. Ennek az évadnak eddig semmi értelme és az egész koncepció egy nagy hülyeség. Mégis mi a fene lenne ez a gyógyír, amivel szegény Elena-ékat etetik? Mégis milyen gyógyír lehet arra, ha valaki meghalt és vámpír lett belőle?! Könyörgöm ki volt az a hülye aki ezt az egészet kitalálta? Ja és ami még ennél is jobb, hogy ugyebár itt van nekünk Stefan és Klaus. Azt még értem Stefan miért akarja annyira megtalálni a gyógymódot, hogy megmentse Elena-t. Klaus-nek ugyanez az indoka, hisz ha Elena újra ember lesz, akkor megint csinálhat a véréből hibrideket... tehát ha Elena megint ember lesz, akkor Klaus soha életében nem fogja békén hagyni, se őt, se az esetleges leszármazottait. És ebben akar Klaus-nak Stefan és mindenki más segíteni. Kérem én miért jobb az, ha ember vagy és egy gonosz vámpír mindig beleavatkozik az életedbe és ez ellen semmit nem tudsz tenni, mintha vámpír vagy, halhatatlan és legalább szabad?
Emelett az egész évadban semmi szerepe sincs Klaus-nak. Ő lenne elvileg a nagy gonosz, az ellenség, erre Stefan szinte már haverkodik vele, és úgy éldegél a városban, mint egy kedélyes középszerű állampolgár. Klaus-nak semmi fontos életcélja sincs, csak lézeng, Caroline után lohol, mint egy szerelmes tinédzser és számomra már egyáltalán nem félelmetes ellenfél.
Egyedül az 9. részes "nagy mészárlása" mutatta meg igazából, hogy ki is ő valójában, több ilyet szeretnék, és akkor újra el fogom hinni, hogy ő lenne itt a rosszfiú.
Tehát összefoglalva szerintem ezt a 4. évados koncepciót nem gondolták át eléggé, vagy csak még nem mutattak belőle annyit, ami legalább értelmet adna a történéseknek.


2. Elena vámpírsága. Úristen, mennyi mindent elképzeltem, rengeteg ötletem volt, hogy miként fogják nekünk bemutatni Elena vámpírságának kezdetét, nos egyik sem jött be. Arra nem számítottam, hogy Elena egy sírós kislánnyá változik, aki folyamatosan csak nyavalyog. És ez a kötődés dolog. Kerek perec megmondom, egy nagy BAROMSÁG! Ennél bénábbat nem tudhattak volna kitalálni.
Az alapötlet kíváló, hisz a Vámpírkrónikákban többször működött, kérem szépen ha kötődésről akarnak írni, akkor elsőnek olvassanak bele Anne Rice könyveibe, mert amit megalkottak, az nem kötődés, hanem rabszolgaság. Elena gyakorlatilag a szolgája lett Damon-nek, aki persze ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználja. Ki ne hibáztatná ezért, nem is ez a gond, hanem az egész kötődési dolog. Ugyebár többször megjegyzik, hogy ez a kötődés két vámpír között nagyon ritka, de PONT Elena kötődik Damon-hoz, sőt Damon-nak alig 50 éven belül két ilyen kötődött teremtménye is volt, hát ez tényleg ritka nem igaz? Miért nem Damon vagy Stefan kötődött Katherine-hez? Ők tényleg szerették a lányt még ember korukban és náluk tényleg elhittem volna, hogy átváltozásuk után kötődnek a teremtőjükhöz.
Ez az "Elena kötődik Damon-hoz dolog" csak arra kelett, hogy eleget tegyenek a rajongói nyomásnak és végre legyen Delena, ennek ellenére nem értem a Delena fanok miért örülnek ennek egyáltalán. Ha én Delena fan lennénk (ami nem vagyok, sorry), akkor azt szeretném ha Elena azért választaná Damon-t mert tényleg őt szereti és nem azért mert a kötődés miatt szeretnie kell, szabad akaratán kívül. Ez az egész csak erőltetett lehúzása a Delena szálnak, ami inkább ellenszenves, minthogy rokonszenves az én szememben.
3. Akkor itt van a többi szereplő, Stefan-nal még mindig nem tudnak mit kezdeni, bár a Stefan és Caroline barátság mégis működik, és a két karaktert a kialakuló szoros barátságuk miatt bírom csak elviselni. Tyler már régen felesleges, és az egész farkasos szál, akkor a többi Ős szintén csak időkitöltésnek van a sorozatban. Rebekah-t már nem tudom hányszor szúrták le és élesztették fel, és a következő rész előzetese alapján megint ez fog történni, de kérem szépen minek kell ide Rebekah... nélküle is működnie kellene a sorozatnak. Ha Elijah-t is csak azért hozzák vissza, mert nem tudják értelmes és fontos történettel megtölteni a 40 perces műsoridőt, akkor inkább ne is hozzák vissza. Elijah karakterét nem szeretném elrontva látni.
Matt, Bonnie, Jeremy engem totálisan hidegen hagy. Bonnie csak azért kell az egész sorozatba, hogy végül megoldjon egy kis hókusz-pókusszal minden problémát, amit máshogy már nem tudnak. Emellett nincs normális karaktere, semmi érdekes nem történik vele. És az új csaj (April) sem tudom minek kellett ide.
4. Hiányzik Katherine, aki valamennyire feldobta ezt az egészet.
5. És valljuk be már a szerelmi háromszög is kezd unalmassá válni, lassan négy éve nézzük, hogy Elena, Stefan és Damon bénáznak, és ez így fog menni a sorozat végéig, ha hihetünk Julie Plec szavainak, aki kijelentette ezt az egyik interjújában. Mondjuk azt inkább hagyjuk, hogy ez nem is igazi szerelmi háromszög, mert Elena MINDIG Stefan-t szerette, Damon-ra csak barátként gondolt, Stefan-t választotta nyíltan, itt kellett volna ezt befejezni, amint már említettem ez a kötődés csak azért került ide, mert valahogy újra össze kellett hozni Delena-t és más értelmes módot nem tudtak erre kitalálni.

Ha jobban belegondolunk akkor sejthettük volna, hogy ez lesz, hisz az alapként szolgáló könyvek történetei sem valami magasröptűek, ott sem történik sok minden, így onnan sem lehet ötleteket venni, az írók meg már azt sem tudják kivel mihez kezdjenek, és ha így haladnak tovább, akkor nem tudom mi lesz ezzel a sorozattal. Az biztos, hogy még maradok a 4. évad végéig, és ha nem történik valami nagy csoda, hanem még tovább esik a színvonal és nem találnak ki végre valami normális történetet újra, akkor engem már nem fog érdekelni a folytatást.

Filmek és könyvek terén nem voltak ilyen nagy csalódások, mert mindig pontosan azt kaptam amit vártam.

UI: Következő poszt a 2012. év legjobb karaktereiről fog szólni.

2012. dec. 26.

A szökés (Prison Break)


Ismét húgom egyik sorozatajánlója következik, nem is szaporítanám tovább a szót, hanem lássuk.
Ajánló Ramitól:

Őszintén megmondom, már nem is emlékszem, hogyan és mikor kerültem kapcsolatba a Szökéssel. Az biztos, hogy 2005-ben kezdték el sugározni Amerikában és 2009-ben be is fejezték, vagyis a sorozat „csak” 4 évadot élt meg. Magyarországon 2006 augusztusában kezdte el adni az RTL klub, amikor én 13-14 éves lehettem.
A történet alapja a klasszikus börtöntörténet: valaki ártatlanul börtönbe kerül, majd egy hosszú és – sokszor fájdalmas - küzdelem után az igazságszolgáltatás – vagy más – útján, de kikerül onnan. Ám a Szökés nagysága abban (is) rejlik, hogy nem ezt az utat választotta. Ugyanis itt a főszereplő, Michael nem ártatlan – a szó hétköznapi értelmében véve legalább is -, hiszen igen is elkövette azt a bankrablást, ám ha azt nézzük, hogy mindezt az ártatlanul elítélt bátyjáért tette, máris elgondolkozunk azon, hogy vajon az „ártatlanság” fogalmába milyen dolgok is férnek bele és mik nem. A sorozat középpontjában a testvéri szeretet áll, hiszen Michael mindent feláldozott, hogy kihozza bátyját, Lincolnt a Fox River Állami Fegyintézetből. És ha valaki most az kérdezné, hogy: „hogyan lehetett ezt az egész alapkoncepciót 4 évadon át elhúzni?”, annak azt ajánlom, hogy nézze meg a sorozatot, mert nagyon meg fog lepődni.


Be kell vallanom, elég furcsa úgy írni ezt a sorozat összegzőt, hogy már régen elmúlt bennem a „Szökés láz”. De akkor miért teszem ezt mégis?
Egyrészt mert megígértem a nővéremnek, hogy írok egy véleményt, másrészt viszont mert egyszerűen jó emlékezni erre a sorozatra és kész. Ez egy olyan sorozat, aminek minden időben és szerintem korban van és lenne mondanivalója, nem az átlagos, „most menő” sorozatok közé tartozik. (mint a most oly’ népszerű, vámpíros/természetfeletti sorozatok).
Na és, hogy ezen kívül még miért gondolok vissza szeretettel és őszinte – máig tartó és el nem múló – rajongással erre a sorozatra?
Szinte ezer és egy okot tudnék mondani, nézzünk néhányat:
A sorozat ugyebár 4 évadból áll és azt kell mondjam a Szökésben nincs egyetlen olyan rész sem, amit untam volna – ez pedig lássuk be igen nagy teljesítmény. Minden évad cselekményszála olyan szépen, összetetten és logikusan összefügg, hogy szerintem a mai napig nem találtak ki egy olyan sorozatot sem, amiben a végére minden elem ennyire a helyére került volna, mint a Szökésben.
A történet tulajdonképpen 4 részből épül fel: a Fox Riverben játszódó események, a kijutás utáni hajsza, ismét börtönben (csak most a Sonában), majd ismét kint, ám ezúttal nincs semmiféle menekülés.
És ez is az egyik nagy teljesítménye a sorozatnak, hogy ha belegondolunk az 1. és a 3. évad illetve a 2. és a 4. évad ugyanarról szól, de ugyanakkor mégsem! A sorozat eléri azt, hogy a néző ne úgy üljön be a 3. és a 4. évad elé, hogy „Na, ezt már láttam egyszer.” Az alapkoncepció persze ugyanaz, de mindig van valami, ami miatt az egész újnak, frissnek és főként jónak hat!
És akkor következzenek a fő okok, amiért még ennyi idő után is bármikor, bármekkora mennyiségben képes vagyok nézni ezt a sorozatot:


Michael Scofield - mert őt nem lehet nem szeretni. Ha az eszével és az okosságával nem is vesz le valakit a lábáról, akkor a gyönyörű szemeivel biztosan. De az ilyen „kislányos” szempontokon túllépve, őszintén elmondhatom, hogy – szerintem -, hogy ő az egyik legjobban megírt karakter a sorozatok történetében. Összetett és mély személyiség, a tetteinek mindig van célja és főként értelme (!), első számára a család és a barátok, egyszóval egy olyan személy, akit a néző könnyen a szívébe zár. Nem tehetek róla, nekem a mai napig ő az egyik kedvenc sorozatkarakterem.


Alexander Mahone – mert ki az, aki nem szereti a sorozat legtöbb személyiségváltozáson átment karakterét? És az a furcsa az egészben, hogy én az összes „szerepét” szerettem. A 2. évados idegbeteg, de ugyanakkor nagyon okos, „akkor is elkapom Michael Scofieldot” énjét egyszerűen imádtam, a 3. évados szenvedését igaz rossz volt végignézni, de legalább szépen levezették ezt a szálat, nem pedig az volt, hogy Mahone hirtelen egyik percről a másikra leszokott. Na és a 4. évados „még mindig kicsit szenvedős, de azért már újra a régi, okos Mahone” karakterét ismételten szerettem. A Michaellel való kapcsolatát, ahogyan ellenségekből szépen lassan barátokká váltak pedig élvezet volt nézni és azt hiszem, ez a legszebb és legjobban megírt barátság-kialakulás a sorozatok történetében.


A Szökés harmadik erősségének pedig talán a következők mondhatóak el:
- A sorozatban nincs olyan, hogy unalmas mellékszál, vagy szereplő, ugyanis az összes karakter kidolgozott, szépen felépített élettörténettel és céllal rendelkezik, nincs olyan, hogy bedobnak egy szereplőt, csak azért, hogy teljen a screentime.
- Gyönyörűen felvezették az elhidegült testvéri kapcsolatból létrejövő mély, testvéri szeretet kialakulását a 4 évad során.
- Soha nem tudhatod, hogy ki a jó és ki a rossz. Azt hiszem ez az a sorozat, aminek a legtöbbször sikerült meglepni és egyben össze is zavarnia.
- A „cél szentesíti az eszközt” nagy filozófiai kérdéssel is elég mélyen foglalkozik a sorozat, sőt mondhatni ez áll a középpontjában. Hiszen Michael bármit megtenne Lincolnért, de mi van akkor, ha ezért valakit bántania kell, vagy ha a tettével egy másik ember életét tönkreteszi? Meddig lehet elmenni egy cél érdekében? Mennyit ér meg vajon a testvérünk élete, az igazság kiderítése és a saját nevünk tisztázása? Megéri-e és egyáltalán szembe lehet-e menni egy nagyobb hatalommal? És vajon fel lehet-e kelni akkor, ha már a sokadik próba után is mindig a földön végezzük?


- És legvégül az egyik talán számomra legszimpatikusabb tulajdonsága a sorozatnak, hogy valóságos. Nem egy elképzelt világban játszódik, minden a realitás talaján történik, olyannyira, hogy néha-néha mi is el hisszük, hogy ilyen dolog akár velünk is megtörténhetne. Az emberi oldalához tartozik a sorozat vége is, ami, az „elvárt” habos-babos, rózsaszín, „mindenki boldog” vég helyett bemert vállalni egy olyan véget, ami szerintem tökéletes lezárása volt ennek a sorozatnak, amelyet csak „legekkel” lehet leginkább jellemezni.

Továbbá apró érdekességnek azt is megjegyezném, hogy talán ez a másik olyan sorozat (a Jóbarátok mellett), amit csakis kizárólag magyar szinkronnal vagyok hajlandó végignézni illetve, hogy azt hiszem ez az egyetlen olyan sorozat, amiben a főszereplő a kedvencem, ami lássuk be, igen is nagy dolog!
10/10
1. évad előzetes:

2012. dec. 23.

2012 karácsony

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!

E.L. James: A szabadság ötven árnyalata (Ötven árnyalat trilógia 3.)


Elég hamar megérkezett Magyarországra az Ötven árnyalat trilógia mind a három kötete, és mivel még a csapból is ez folyt, így gondoltam el kell olvasnom mi ez a nagy felhajtás körülötte. Az első két kötet... nos, egyáltalán nem lett a kedvencem, ennek ellenére előítélettől mentesen kezdtem neki a befejező könyvnek, hátha ez már jobb lesz. Nem lett az.

A történet:
"Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.
Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.
Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását.
Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie. De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…"

Habár a 2. könyvnél egy kis javulást éreztem a színvonalban és valami cselekmény is volt végre valahára, ez a könyv megint kikezdte az idegeimet. Az első 250 oldalban szinte SEMMI nem történt, csak szeretkeztek, Ana vásárolt, utazgattak össze-vissza és Christian meg mindenen kiakadt. Untam az egészet, valahogy nem kötött le és zavart a sok egyszerű mondat, az egy szavas párbeszédek, olyan stílusa volt az egésznek, mintha csak egy fanfiction lenne. (Jó tudom, hogy az volt eredetileg, de kiadás előtt át kellett volna írni, és kicsit javítani rajta). Ezen felül pozitívum, hogy eltűnt a szövegből a sok "szent szar" és a "basszantyú".

Aztán a könyv végén végre történt valami, Jack ugyebár bosszút szeretett volna állni a pároson, azért ami vele történt. Nem volt valami nagy terv az övé, sőt az előző próbálkozásai is igen kicsinyesek és gyerekesek voltak, de a végén mikor megtudtam milyen szálon kötődik Christian-hoz, akkor ledöbbentem, mert erre a csavarra nem számítottam. Na ez volt az egyetlen nagy meglepetés a könyvben, és mivel már korábban megtudtam, hogy Ana terhes lesz, így ez sem ütött akkorát, mert Christian pontosan úgy reagálta le, ahogyan vártam tőle. Bár én Ana helyében biztosan felképeltem volna, ha úgy elkezd velem ordibálni.

Christian számomra ebben a könyvben lett teljesen ellenszenves és habár sajnálom őt a gyerekkora miatt és átérzem a fájdalmát, megértem miért lett olyan, amilyen, de szinte semmivel nem tudok egyetérteni amit csinál. Ana-t teljesen megfojtja a folyamatos véldelmi kényszerével és a féltékenységével, ha rajta múlna akkor ki se engedné a házból, ami szerintem nem egészséges egy kapcsolatban. Habár Ana még mindig idegesítő személyiség, de mégis meg tudtam érteni, hogy már csak ösztönösen lázad Christian parancsai ellen, amivel gyakorlatilag uralkodni akar a felesége fölött.

Akkor térjünk át Ana-ra. Végre karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi az esetében, végre tényleg kiáll magáért, végre rájön, hogy nem jól mentek idáig a dolgok és végre megérteti a férfival, hogy mindennek változnia kell. Hiszen Ana érett felnőtt nő, nem kezelheti gyerekként, és nem uralkodhat fölötte. Akkor volt Ana a legszimpatikusabb mikor kiosztotta Christian a könyv vége felé. Persze ennek ellenére még mindig voltak elég szőke pillanataik mindkettejüknek, mikor példuál azon filóznak, hogy vajon ki akarhat nekik ártani... könyörgöm, hát nem teljesen egyértelmű, hogy Jack akar rajtuk bosszút állni? Nem is értem, hogy nem jutott rögtön az eszükbe.

Nem is tudom mit kellene még írnom erről a könyvről, mert a történet nem valami bonyolult és terjengős, ezt nem lehet hosszan elemezni, a karakterek fejlődtek a végére, de mégis csak valószerűtlenek és irritálóak maradtak. Összességében ez a harmadik könyv sem mentette meg nálam a sorozatot, ez az Ötven árnyalat trilógia nem az én világom, tudom, hogy sokaknak bejön, de nekem csak egy szimpla Twilight utánzat marad, jó sok szexxel kerítve, mély mondanivaló és egyediség nélkül. Továbbra sem értem, hogy lett ebből bestseller és mivel érdemelte ki ezt a hatalmas hírnevet, de mindegy is, nem szándékozom ezen filózni.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/e-l-james-a-szabadsag-otven-arnyalata
5/1

2012. dec. 20.

A kísérlet


Egy újabb érdekes film, egy újabb megrázó élmény és egy újabb igaz történet. Vagyis a mai film is valós eseményeken alapszik, ez pedig az 1971.-es Stanfordi börtönkísérlet. Nem hallottatok róla? Hát akkor most nagyon figyeljetek mert igen érdekes.

A történet:
"A film alapjául az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet szolgál. A kutatólaborban egy valódi börtönt modelleznek, cellákkal, rácsokkal és megfigyelő kamerákkal felszerelve. Két héten keresztül 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, miközben a tudósok az agresszív viselkedést vizsgálják. A rabok el vannak zárva, és látszólag enyhe megkötések vonatkoznak rájuk, az őrök pedig azt az utasítást kapják, hogy fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet, de a szereplőknek fizetett díjat ebben az esetben nem veheti fel.
Az első napokban a két csoport közötti hangulat inkább csak bizonytalan, de ahogy telik az idő egyre több valódi konfliktus alakul ki, az őrök pedig egyre drasztikusabb korlátozásokat vezetnek be a fegyelem megtartása érdekében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kísérlet túl jól sikerül."


Imádom az igaz történeten alapuló filmeket, hiszen mikor nézem az adott filmet akkor arra gondolok, hogy nem lehet igaz, hogy ez valóban megtörtént valahol, valakivel és habár a filmekben legtöbb esetben egy kicsit feltúrbózzák az eseményeket, hogy izgalmasabb legyen a sztori, de az alapok mégis igazak. És főleg akkor döbbent meg ez a valós történeten alapult dolog, mikor olyen szörnyűségeket látok, mint például itt. Ezt a filmet stílusban A hullámhoz hasonlítanám, hiszen itt is az emberi jellem hirtelen változásának lehetünk szemtanúi, hogyan vetkőzik le a felnőtt normális emberek a civilizációs mázat és válik belőlük kegyetlen, gyilkos és őrült állat. Egyénként a kísérletről szólva.... észre vette valaki, hogy ha a filmekben valaki valamivel kísérletezik annak általában rossz vége lesz? Így ha egy kísérletet látok egy filmben vagy sorozatban akkor máris tudom, hogy itt még nagy baj lesz.

Ez a kísérlet is nagy gondokat okoz, hisz a kiválasztott emberek rövid időn belül a pozicízójuknak megfelelően kezdenek el viselkedni, főleg az őröknél látható a legnagyobb változás, agresszívak, szemetek és hataloméhesek lesznek. Az egész kísérletnek épp ez volt a lényege, hogy az emberi viselkedést vizsgálják és ebből is bebizonyosodik, már ha csak a valós Stanfordi börtönkísérletet nézzük, hogy minden emberben ott van az állat, a kegyetlen szadista, ami ha nem vigyázunk és extrém helyzetbe kerülünk akkor hirtelen előbújhat belőlünk... és akkor onnan már nincs visszaút. Ez egy német film, ami 2001-ben készült, a színészek nagy része számomra ismeretlen, de mégis jónak találom őket, mindenki hozta azt, amit kellett, engem csak a főszereplő csaja idegesített, meg az sok visszaemlékezés, azt totál feleslegesnek gondolom. És mivel ez német film, így persze kicsit változtattak az alap sztorin, feltúrbózták mert ahogy utánaolvastam semmi olyat nem találtam, hogy a valóságban is ilyen durva lett volna a vége ennek a kísérletnek, mint a filmben.

Külön tetszettek az alanyok kis videói, amiben az elején mesélnek, miért jelentkeztek, meg magukról beszélnek általánosságban, aztán ahogy telik az idő, újabb és újabb kis videókat készítenek velük és látszik, hogy egyre jobban kezdenek meghülyülni, bedurvulni, hogy szinte mindenkire rossz hatással van ez az egész, hogy kezdik nagyon komolyan venni a feladatukat (főleg az őrök), majdnem halál komolyan, annak ellenére, hogy ez csak egy szimuláció.

A lényeg, hogy aki szereti az ilyen pszichológiai thrillereket (és mondjuk tetszett neki A hullám), annak mindenképp ajánlom. És NEM!!! már csak elvből nem fogom megnézni az amerikai koppincs filmet, mert ebből is csináltak egy hollywood-i remake-t és engem az ilyen mindig idegesít, így az nem érdekel. ( A tetovált lány esetében is még mindig szúrja a szemem, hogy minek kellett egy amerikai filmet csinálni, mikor még nem olyan régen készültek el a tökéletes norvég változatok, amelyek nagyon jók lettek és megállják a helyüket a filmpiacon.)
10/8
Ezen a linken utána tudtok olvasni az igazi Stanfordi börtönkísérletnek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Stanfordi_b%C3%B6rt%C3%B6nk%C3%ADs%C3%A9rlet

És akkor végül itt az előzetes: (nem találtam feliratosat, de németül tudók előnyben).
http://www.youtube.com/watch?v=QdTafti2wdY

2012. dec. 19.

100. bejegyzés: egy kis személyes:)


Most pötyögöm nektek a 100. posztot, vagyis ez egy jeles kerek évforduló, ami esetében gondoltam egy egyedi bejegyzéssel kellene készülnöm. Ez pedig az oldal keletkezésének története, ami nem nagy szám, de gondoltam elmesélem.
Már régóta figyelem a könyves blogokat és van egy kedvenc bloggerem, akinek az oldalát már ki tudja mióta folyamatosan olvasgattam. Ő mindig tök jól meg tudta megfogalmazni, hogy mit szeret egy könyvben és mit nem, igazán élvezem olvasni a kritikáit és habár személyesen nem ismerem mégis példaképként tekintek rá.
Tinédzser koromban nem sokat olvastam, nem tudom ennek mi lehetett az oka, talán az, hogy a gimiben mindig a béna kötelező olvasmányokat erőltették rám, melyek nagy részét máig ki nem állhatom. Meg nem is volt a piacon akkor még olyan könyves kínálat, ami engem érdekelt volna. Vagy csak akkor hülye voltam és nem értékeltem a könyveket.
A lényeg, hogy aztán ma már akármennyire kínos vagy ciki de az Alkonyat láznak köszönhetem az olvasási mániám, és habár már nem szeretem az Alkonyat könyveket, de mégis miattuk szoktam rá az olvasásra. És mivel egyre több könyvet olvastam és mindig bennem volt az a kényszer, hogy le kellene írnom a véleményem, hogy később is emlékezhessek rá, hogy az adott könyv milyen érzelmeket váltott ki belőlem, így elkezdtem a blogot. Ez volt 2010.-ben, persze már akkor írtam filmes kritikákat is, de alig 10 poszt után abbahagytam, és az a legrosszabb, hogy már nem emlékszek rá miért fejeztem be, talán nem volt rá időm, vagy csak nem volt semmi érdekes akkoriban amiről írhattam volna.
Aztán 2 évvel később újra eszembe jutott egy unalmas vizsga időszakban és akkor újraindítottam, ez volt 2012. januárjában és onnantól kezdve már folyamatosan aktív az oldal. Még csak nem is számíttottam rá, hogy valaki olvasni fogja, se arra, hogy lesznek rendszeres olvasóim, aztán ketten is lettek, akiknek köszönöm szépen! (Főleg Annie-nek!!!! :)
Persze az olvasás mellett még imádom a filmeket és a sorozatokat is, így ahogy már bizonyára észrevettétek filmes és sorozatos kritikáim is vannak az oldalon. És ez így fog menni tovább, erről a három témáról fogok irogatni eztán is.

És akkor a végén szintén elmondanám, hogy mint (általában) minden blogos név, az Anna is csak egy választott név, egy "művésznév", ha így jobban tetszik. Mindig kedveltem az Anna nevet, ezért ezt választottam. Az igazi nevem Bertalan Csilla, 22 éves vagyok jelenleg és a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanulok.

Remélem senkit nem untattam ezzel a kis bejegyzéssel és a következő kerek évfordulóra (a 200. poszt alkalmára) megint valami személyessel készülök majd. Addig is itt leszek és írom tovább a véleményeimet, kritikáimat.

xoxoxo Anna
(Sorry a befejezésért, de most néztem a Gossip Girl sorozatzáró epizódját, remélem ez mindent megmagyaráz)

2012. dec. 15.

Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)


Imádom Cassandra Clare könyveit, mind A végzet ereklyéit, mind a Pokoli szerkezeteket, és habár az utóbbi trilóga második része angolul már régen megjelent, és akár úgy is olvashattam volna, mégis megvártam a magyar megjelenést. Egy kis csúszással, de végül megjelent A herceg magyarul, én meg rögtön nekikezdtem az olvasásnak, mert kíváncsi voltam mi minden fog történni.

A történet:
"A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit."

Imádtam a könyv előzetesét és maga a könyv sem okozott csalódást. Méltó folytatása az első résznek, ugyanaz a régi kori hangulat, és minden ott folytatódik ahol abbamaradt. Bár ha jobban belegondolok elég kevés akció volt benne, a végére valahogy hiányzott a "nagy csata", valami csúcspont, ami a lényege lett volna az egész kötetnek. Az írónő inkább az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, ami lehet valakinek tetszik, valakinek nem. Nekem ezzel sem volt bajom, de egy kicsit több akciót szintén pakolhatott volna mellé.
Először a negatívumokat említeném meg, mert sajnos azok is voltak. Nem értettem minek kell külön Sophie nézőpont, mikor körülbelül semmit nem adott hozzá a történethez, csak belepillanthattunk a magánéletébe, ami engem mondjuk teljesen hidegen hagyott.

Akkor Will-t továbbra sem bírom és az egész dolog, ami kiderült róla, hogy miért viselkedik úgy ahogy, eléggé mesés magyarázat. Mellesleg nem tudom elhinni, hogy miért csak 5 év múlva jön rá, hogy talán nem kellene elhinni egy gonosz démon minden szavát, hanem mondjuk utána kellene járni ennek az átok dolognak. Persze most Tessa miatt történt minden, de nem hiszem, hogy a családja például ne lett volna neki annyira fontos, hogy miattuk is utánajárjon, hogy vajon tényleg igaz lehet-e ez az átok dolog. Jó, jó, mondhatnátok, hogy még nagyon fiatal volt meg minden, de elég hamar beletörődött ebbe az átokba és még csak meg sem próbált kitörni alóla, hogy mondjuk megtalálja a démont és megölje... na mindegy, nálam ez az egész nagy titok nem érte el azt a sokkoló hatást, amit másoknál biztosan. Lehet csak azért mert nem bírom Will-t, régebben bunkó volt, most meg már túl nyálas lett szegényke. Ennek ellenére hangosan nevettem fel egyes beszólásain, hisz humora az van a srácnak, ezt el kell ismernem.

És az utolsó negatívum, hogy Mortmain nem szerepelt az egész könyvben. Ami elég gáz azt nézve, hogy elvileg ő lenne a trilógia fő gonosza, az ellenség, és még egy kicsinyke jelenetben sem bukkant fel. De legalább már kezdünk megtudni dolgokat róla, hogy vajon milyen oka lehet az árnyvadászok elpusztítására meg ilyenek, bár az még mindig nem derült ki, hogy mit akar Tessa-tól. Nem mintha számítottam volna arra, hogy kiderül, hisz egyértelmű, hogy a nagy titkokat a befejező kötetre tartogatja az írónő.

Akkor nézzük a többi szereplőt. Jessamine-t most utáltam meg véglegesen, egy ilyen önző, kényes kis libát én még életemben nem láttam, én biztosan nem lennék hozzá kíméletes Charlotte helyében, hiszen befogadták, szerették és törődtek vele, aki erre hálából elárulja őket egy olyan férfi kedvéért, aki nagyjából két napja ismer és aki biztosan csak kihasználja a saját önző céljai érdekében. Igen, itt Nathe-re gondolok. Ő a könyv másik díszpéldánya, már az elsőben se lett szimpatikus Tessa bátyja, az meg egy kicsinyes, hatalomvágyó, egoista férfi, akinek csak saját maga a fontos, és könnyűszerrel árulta el a saját húgát. Komolyan ezek ketten a trilógia két legrosszabb és legutálatosabb karaktere, össszeillenek, de tényleg. Mindketten megérdemelték, amit kaptak. Remélem Jessamine a Csontváros celláiban éli le hátralévő életét és Nathe meg megérdemelte a halált. Én Tessa helyében biztosan nem sirattam volna, hisz csak magának köszönheti, ami történt vele.

Magnus-t még mindig imádom, habár ebben a könyvben nem tűnt ki annyira a vidámságával és a folytonos viccelődésével, ő is inkább szomorkodott Camille miatt és azért mert a nő eldobta magától.
Két új szereplőt is kaptunk, vagyis kettőt, aki engem érdekel. Az egyik Gideon Lightwood, Benedict idősebb fia, aki tisztára olyan lett, mint Alec. Gesztusaiban, stílusában és jellemében, remélem összejönnek Sophie-val és remélem Gideon és Sophie családfájából fogja az írónő A végzet ereklyés Lightwood-okat eredeztetni. A másik mellékszereplő pedig Woolsey Scott, aki nem sokat szerepelt, és tisztára olyan volt, mint Magnus, most inkább ő poénkodott folyamatosan a boszorkánymester helyett. Fura, hogy itt van, ha figyelembe vesszük azt, hogy A végzet ereklyéi 4. részében felbukkanó Jordan Kyle abból a farkas szövetségből származik, amit ugyebár Woolsey Scott alapított ezekben az időkben. A két sorozat egy csomó ponton kapcsolódik egymáshoz, ami nekem nagyon tetszik.

És tudom, hogy még nem írtam Tessa-ról és Jem-ről, de őket direkt a végére tartogattam. Jem-et még jobban megszerettem, imádom őt és szerintem sokkal érdekesebb és szerethetőbb karakter, mint Will. A két fiú kapcsolata is szépen kidolgozott és Will még mindig csak akkor elviselhető valamennyire, ha Jem-el van.
Tessa nekem teljesen semleges, olyan tipikus átlagos ki úrihölgy, akik akkoriban éltek. Mondjuk azt annyira nem értettem, hogyan szeretett bele hirtelen Jem-be, mikor az egész első részben még Will után epekedett, sőt most is folyton arról áradozott, hogy Will milyen szép, meg ezerszer leírta, hogy Will-nek milyen szép a fekete haja, a kék szemei, a telt ajkai, meg az izmai, meg mit tudom én. Értjük Tessa, Will jól néz ki, nem kell minden egyes fejezetben legalább egyszer megemlíteni!!!!

Ez a házasság dolog pedig. Nem tudom mit kellene mondanom. Örülnöm kellene, hogy Tessa és Jem összeházasodnak, mert jobban szeretem Jem-et és neki szurkolok. Mégsem tudok örülni, mert már előre látom mi lesz ebből. Tessa és Will meg fogja bántani a fiút, valahogy érzem, hogy mégsem fog megtörténni az esküvő, hanem Will valamit belezavar, vagy pedig Tessa gondolja meg magát. Ezzel pedig teljesen összetörik szegény Jem-et, akinek már így sem fenékig tejfel az élete. Összességében tetszett a könyv, imádtam az apró kis hibái ellenére is. 2013. márciusában jön a trilógia befejező kötete, mely A hercegnő címet kapta. Na, azt tuti angolul fogom olvasni, mert tudnom kell mi lesz a vége és nem lesz türelmem kívárni a magyar megjelenést.
UI: Ja és külön plusz pont, hogy a szeretnivaló Jem van a borítón kezében jellegzetes sétapálcájával, akit mondjuk én sokkal fehérebb hajjal képzeltem el, de így sem rossz.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-pokoli-szerkezetek-a-herceg
5/4

2012. dec. 14.

A nyomorultak: 5 kivágott klip


Egy napon belül két poszt, azt hiszem ilyet se csináltam még. Ma nagyon ráérek és van is miről posztolnom. Vizsgára kellene tanulnom, de nincs kedvem, így inkább egy kis véleménynyilvánítás mellett döntöttem.
A mostani téma a közelgő A nyomorultak film. Kiadtak 5 hivatalos kis részletet a filmből, melynek magyar premierje ha jól tudom karácsonykor lesz. Ám sajna én akkor otthon leszek vidéken (ahogy a Pestiek mondanák), így csak januárban tudom megnézni, ha jövök vissza a fővárosba. Addig maradnak ezek a kis részletecskék és a várakozás.
Elsőnek azonban kirakom a hivatalos előzetest immár magyar felirattal, mert ha jól emlékszem akkor múltkor még nem volt hozzá felirat.
Itt is van íme, kedvezve azoknak, akik esetleg nem olyan jók angolból.

Na és akkor most nézzük a kis részleteket, itt is vannak:






Igen, minden főbb szereplőről kaptunk egy kis részletet. Fantine dala tetszik, Anne Hathaway szerintem csodálatosat fog alakítani. Aztán ott van Eponine, aki személyes kedvencem és nagyon megható a szám, amit énekel. Na meg persze Jean Valjean és Javert duettje sem utolsó. Már imádom Crowe rekedtes és mély hangját. Szerintem nagyszerű Javert lesz.
Viszont Cosette és Marius... jaj, jaj, míg Eddie Redmayne nem is annyira idegesítő (mert tök helyes így elnézem neki a fura hangját), de Amanda Seyfried nyávogása már az agyamra megy, pedig még csak pár sort énekelt. Valahogy a Mamma Mia-ban nem tűnt fel, hogy ilyen kényes hangja lenne, vagy talán már túl rég láttam a filmet és nem emlékszek rá.

Mindenesetre nagyon várom a filmet és tiszta balszerencse, hogy csak januárban tudom megnézni, de majd csak kibírom valahogy. :)

Csontváros: az első still fotók!!!


És megérkezett az első két still (jelenetfotó) a Csontváros filmből. Íme itt is vannak. :)


Az elsőn, amint láthatjátok Clary szerepel, kezén egy rúnával, és épp akció közben.


A másikon meg a vadásztrió, vagyis pontosabban Jace, Izzy és Alec látható. És igen, jól látjátok, a kép a Pandemonium klubból van. Izzy tökéletes lett, pont ahogyan elképzeltem a könyv olvasása közben. Jace fején az a kapucni kicsit fura nekem, ezt már egyébként az előzetesben is észrevettem, remélem nem azért van, mert Jamie haja rendezetlen meg ilyenek (mint általában lenni szokott) és hogy ezt eltakarják. Nem igaz, hogy nincs valami fodrász, aki normálisan hajat varázsol Jamie-nek... Alec meg... hát nem tudom... itt kicsit háttérbe szorul, ezt a képet Jace és Izzy uralja egyértelműen.

Ami viszont jó hír, hogy már egyre kevesebb idő van augusztusig a film premierjéig, csak győzzük kivárni. Én a karakterfotókat várom nagyon, remélem azok is hamarosan kijönnek majd. :)

2012. dec. 12.

Kendare Blake: A rémálmok lánya (Vérbe öltözött Anna 2.)


Szerencsére nem olyan régen olvastam a Vérbe öltözött Annát, így nem kellett sokat várnom a folytatásra, csak alig pár hetet. Nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, tetszett a könyv előzetese, és amint megjelent azonnal megrendeltem magamnak karácsonyi előajándéknak, és mikor készhez kaptam rögtön olvasni kezdtem.

A történet:
"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…"

Tetszett a könyv (már hogy ne tetszett volna?!). Ugyanaz a sötét, rejtélyes hangulat, mint az elsőnél.Gyorsan és könnyen lehet olvasni, engem nem untatott. Nem romlott a színvonal, Blake még mindig csodásan ír. Cas továbbra is kedvenc, és ő az egyik legjobban megírt fiú főszereplő, akit idáig olvastam. Imádtam a gondolatait olvasni és a beköpései fenomenálisak voltak. Thomas és Carmel szintén rendben van, habár Carmel kiakadását annyira nem értettem, mikor a végén ráadásul meggondolta magát és mégis csatlakozott hozzájuk. Ez az egyetlen mozzanat a könyvben, ami kis negatív szimpátiát váltott ki belőlem. Ezen a kis bökkenőn kívül minden a helyén van és rájöttem miért tetszik annyira ez a könyv. Mert mentes az általános könyves kliséktől és mert reálisan lett megírva az egész. Nézzünk egy példát, hogy mire gondolok és innestől kezdve természetesen SPOILER!!!!! annak, aki nem olvasta még.

Nem tipikus romantikus könyv és annak ellenére, hogy a szokásos klisé alapján az lett volna a vége, hogy vagy.. 1. megmentik Annát, valahogy visszahozzák a túlvilágról és Cas-sel együtt tudnak lenni.
vagy 2. Cas a végén összejön az új csajjal, Jestine-nel, mert végig úgy tűnt (legalábbis nekem), hogy valami alakul közöttük. Én ezt a két végkifejletet vártam és ha tippelnem kellett volna, akkor a másodikat választom. De szerencsére egyik sem történt, és ez épp így jó. Hisz Cas Annát szereti, és ha a végén ilyen könnyen összejön Jestine-nel, az túl fura lett volna számomra. Mondjuk lehet csak én képzeltem bele ezt az egészet, és csak nekem volt olyan érzésem, hogy erre halad a sztori, de a végén mégsem ez történt. Hanem az, aminek a logika szerint történnie kellett. Anna-t felszabadítják a pokolból és aztán Cas elengedi a lányt, mert hogy el fogadta a végére, hogy Anna valójában halott és nem lehetnek együtt. Anna végre felszabadul, Cas pedig élheti tovább az életét boldogan abban a tudatban, hogy a szeretett Anna végre békére lelt. SPOILER VÉGE!!!!!!!
Egyébként ez az egész titkos társaságos dolog nekem bejött, habár nem is tudom, valahogy nem illet az alap történetbe, meg az is fura volt, hogy Londonba utaztak és végülis ott játszódott a sztori lényege. Ami viszont jót tett az egésznek, hogy Cas anyja nem szerepelt olyan sokat, aki az első részben valamiért nem idegesített annyira, most mégis csak töltelék karakternek éreztem.

És aki mindenképp hiányzott a könyvből, az maga Anna. Keveset szerepelt, és be kell valljam erősen hiányérzetem van emiatt a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom, hogy kellett volna megoldani, de többet kellett volna szerepeltetni, megjelenhetett volna gyakrabban, vagy mit tudom én. Hiányzott, hisz imádtam az első könyvben. A lényeg, hogy mind az első és mind ez a kötet nekem bejött, imádtam Blake stílusát és a főszereplőt, akit megalkotott (Cas-t), és azt szintén becsülöm benne, hogy nem húzta el a történetet, csak azért, hogy még több pénzt kicsikarjon az olvasókból. Ez a történet ennyi volt, nem is nagyon lehetne már csűrni csavarni. Mind a Vérbe öltözött Anna és mind A rémálmok lánya a kedvencem lett, és nem sajnáltam a pénzt, amit kiadtam értük. Mindenkinek csak ajánlani tudom.:)

Ui: A borító megint csodaszép lett, és külön köszönet a kiadónak, hogy megtartotta az eredeti borítót.
Ui2.: Milyen jó lenne már, ha filmet csinálnának ebből a két könyvből, nem igaz? Bár lehet, hogy olyan ijesztő lenne, hogy meg sem merném nézni.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kendare-blake-a-remalmok-lanya
5/4

2012. dec. 11.

A hullám


A jelen alkalomra egy filmet választottam, mégpedig egy olyan filmről fogok írni, amit máig imádok és az egyik nagy kedvencem. Előre csak annyit, hogy igaz történet alapján készült, amitől csak még sokolóbb, de persze majd leírom, hogy mit változtattak meg a valósághoz képest. (A valóságban nem volt ilyen durva, mint a filmben.)

A történet:
"Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát - csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám - így nevezi magát a mozgalom - tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete "kiválóan" sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!"

Mikor elsőnek láttam ezt a filmet, akkor utána napokon át csak ez járt a fejemben és mikor megtudtam, hogy igaz történet alapján készült, akkor még jobban lesokkolt. Na jó, elsőnek tisztázzuk akkor hogy is volt ez valójában. Ha jól emlékszem akkor ez a történet igazából nem Németországban, hanem Amerikában esett meg egy iskolában még régebben (nem emlékszem már pontosan mikor) ahol a diákok nem tudták elképzelni, hogy Németországban a 2. világháború idején, hogy tudott a náci mozgalom ilyen széles bázisokat megmozgatni és hogyan tudott egyre több embert magával ragadni. Kijelentették, hogy márpedig ilyen Amerikában nem fordulhat elő, így a tanár gondolt egyet és elhatározta, hogy bebizonyítja ennek az ellenkezőjét. A valóságban persze a végére nem durvultak el ennyire a dolgok (SPOILER!!!!!!!! Például senki nem lett öngyilkos!!!!!!!!!!SPOILER), még időben leállították az egészet mielőtt nagyobb baj lett volna belőle.

De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a gyerekek valóban megváltoztak és bebizonyosodott, hogy mindenkiben ott van az a bizonyos "gonosz" erő, ami bármikor felülkerekedhet rajtunk és olyan dolgokra sarkallhat minket, amiket nem hittük volna, hogy valaha meg fogunk tenni. Na de térjünk vissza a filmre. Ezt a sztorit átpakolták Németországba (itt ha lehet még reálisabb és érdekesebb az alapkérdés, mint Amerikában), kicsit megújították és több drámát csempésztek bele, amitől még izgalmasabb lett és annak ellenére, hogy ez nem egy hollywoodi produkció mégis nagyon jól összerakták az egészet. A színészek tökéletesek, nekem mindenki bejött a főszereplőktől egészen a mellékszereplőkig.

A film szépen fel van építve, lassan adagolja az információkat, fokozatosan láthatjuk, hogyan változnak meg a diákok, hogyan lesznek egyre agresszívabbak és hogyan lépik túl a határokat. A film emelett érdekes kérdéseket is feszeget, mint például hogy jó-e a szabad akarat vagy inkább a tömeget kellene követnünk, ha boldogulni akarunk az életben? Hogy az a jó nekünk, ha magányos farkasként élünk, nem foglalkozva márosk elvárásaival és véleményével vagy épp, hogy a többséghez kellene alkalmazkodnunk, hiszen a többségben van az erő. Nagyon elgondolkodtató mondanivalója van és még izgalmasabbá teszi, hogy ez valóban megtörtént valamikor egy kis amerikai iskolában. Összességében nekem nagyon bejött, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Egyébként az a bizonyos történelem tanár, aki elindította ezt a kísérletet, később könyvet írt erről az egészről, ez adta a filmhez az alapot (Ha jól tudom van egy régebbi amerikai film is). Ha esetleg érdekel valakit, itt a könyv címe: Todd Strasser: A hullám.
10/8
És akkor végül itt a filmünk előzetese:

2012. dec. 8.

E.L. James: A sötét ötven árnyalata (Ötven árnyalat trilógia 2.)


Nem sokkal az első rész után elolvastam a másodikat is, mert egyrészt gondoltam essünk túl rajta minél hamarabb, másrészt meg kíváncsi voltam arra, Christian miért lett ilyen, hogy mi az a nagy titka, amit félt elmondani Ana-nak. Így nekivágtam a második résznek, amivel hál istennek gyorsabban haladtam, mint az elsővel.

A történet:
"A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról. Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését."

Nem tudom miért, de a második rész valamiért kicsivel jobb lett, mint az első, vagy talán csak azért nem akasztott ki ennyire, mert már megszoktam a könyvsorozat stílusát. Persze még mindig nem egy remekműről beszélünk, ugyanaz a véleményem róla mint az első részről. Továbbra is a rengeteg szex van a középpontban, mellette szinte zéró sztorival és nulla karakterfejlődéssel. Így volt az első rész esetében. A másodiknál viszont látok egy kis javulást. És hogy ez miben mutatkozik meg? Nézzük elsőnek a két főszereplőnket. Itt van Ana, aki még mindig egy teljesen full logikátlan nő, de itt már legalább csinál valamit. Néha elmegy dolgozni, és néha elgondolkozik azon, hogy egyáltalán van-e ennek a kapcsolatnak értelme. Már nem áradozik magában annyit, hogy milyen jóképű és helyes Christian. Most is vannak ostoba megjegyzései, mikor például kiakad azon, mert Jack megjegyzi neki, hogy jobban odafigyelhetne a munkájára. Akkor persze neki áll feljebb, holott Jacknek teljesen igaza volt. Meg amikor Christian EZERSZER elmondja neki, hogy ne a számítógépről küldje az emaileket, hanem a blackberry-ről, mert különben megnézhetik az üzeneteiket, Ana ennek ellenére folyamatosan a gépről üzenget és mikor a végén a "titkos" üzeneteik és azok hiánya feltűnik Jacknek és ebből gondok adódnak, akkor is csak megszeppenten szipog, és megint neki áll feljebb, hogy Christian tisztára ideges lesz rá.

Aztán itt van Christian is, a fura ízléssel megáldott férfi főszereplőnk, akit az első részben utáltam, vonakodtam és féltem tőle néha egy kicsit. (Én biztos a világ végére menekültem volna előle, ha rám akaszkodik úgy, mint Ana-ra). Most mégis megváltozott róla kissé a véleményem. Megsajnáltam őt, és ahogy egyre többet megtudtam a múltjáról, úgy vált szimpatikussá, és a végén azon kaptam magam, hogy én is meg akarom ölelgetni és lelket önteni belé, hogy igenis bíznia kell magában, meg hogy ő egy nagyszerű ember (a fura szexuális szokásai ellenére). A szerelmükkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy még mindig nem értem, hogyan szerettek egymásba ilyen gyorsan. Oké, Ana egy naiv kislány és nem volt ezelőtt semmilyen tapasztalata, így az valamennyire okés, hogy teljesen belezúgott Christianba.. Ezt még valahol megértem, de azt nem, hogy Christian mit lát Ana-ban, mikor az a nő nem mutat semmilyen karaktert. Miért pont miatta változtatta meg a szokásait? Miért pont miatta adta fel az eddig életstílusát? Ez nekem valahogy nem áll össze. És az ESKÜVŐ????? Ez most halál komoly? Kb. 5 hét után már összes is házasodnak, ami szintén nem lett életszerű.

Kaptunk egy harmadik főbb szereplőt is, vagy lehet csak én érzem annak, de itt van nekünk mostantól Jack is. Én bírtam. Valamiért tudtam, hogy nagy zűrt fog kavarni, és milyen igazam lett. Őt is meg lehet érteni és ha jobban belegondolunk, akkor igaza van, mert bosszút szeretne. Christian teljesen kibabrált vele és mindenét elvesztette Ana miatt, csak azért mert pont egy olyan nőt szúrt ki magának, akit egy nagy hatalmú pasi véd, aki bármit és bárkit megvehet és tönkretehet. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Jack jól tette, hogy rámászott Ana-ra, azzal nem értek egyet, csak hát őt is meg lehet érteni, hogy egy egyszerű lány miatt mindent elvesztett és természetes, hogy ezt nem akarja annyiban hagyni. Kíváncsi vagyok mit tervez. A karakterek kivesézése után térjünk rá a történetre, és hála az égnek több minden történt itt, mint az első könyvben. Mentek össze-vissza, volt itt rengeteg helyszín, valahogy színesebbnek éreztem ezt a könyvet, valahogy mozgalmasabbnak.

Összességében: mindig nem lett kedvenc, de egy kicsit javult a színvonal és ezt mindenképp értékelem. Az első könyves kritikámnál elfelejtettem két dolgot említeni: az egyik, hogy tetszik a könyvek borítója, az elsőn a szürke nyakkendő, a másodikon a szürke álarc, szimbolikus értékük van és kötődnek az adott kötethet. A másik, hogy elvileg ebből is filmet fognak forgatni, és most folynak a találgatások, hogy kiknek kellene alakítania a főbb szerepeket. Ehhez no komment, talán filmben izgalmasabb lesz, mint a könyvben volt.

A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/e-l-james-a-sotet-otven-arnyalata
5/2

2012. dec. 4.

E.L. James: A szürke ötven árnyalata (Ötven árnyalat trilógia 1.)


A tanulás közben szükségem van néha egy kis kikapcsolódásra, (vagy valamire ami elvonja a figyelmem a sok zh-áról) így közben olvasgattam A szürke 50 árnyalatát. Igazából már régebben elkezdtem egyszer, de aztán abbahagytam, mert annyira felidegesített, most mégis sikerült befejeznem, de nyögvenyelősen. Lássuk elsőnek miről szól ez a "remekmű".

A történet:
"Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait."

Ez a könyv teljesen kiakasztott, lefárasztott és felidegesített és ezt mindhármat egyszerre, ami igen szép teljesítmény azt nézve, hogy igenis nyugodt és békés személyiség vagyok. Egyszerűen nem értem, hogyan lehetett egy ilyen zagyvaság bestseller és hogy ez a világ legolvasottabb könyve? Kérem szépen.... ha ez valóban így van (márpedig elvileg ezt a kijelentést eladási adatokkal tudják alátámasztani) akkor ez sok mindent elmond a mai felnőtt közönség olvasási szokásairól. Nem tudom, de biztosan olyan nőkről lehet szó, akiknek otthon unalmas a szexuális életük és ezért ebben a könyvben élik ki a vágyaikat. Vagy pedig mindannyian olyan perverz és szadista pasit akarnak maguk mellé, mint Christian. Nem tudom felfogni, hogyan lehetett ez a könyv ekkora világsiker, mikor az egész egy nagy "szent sz*r". (Ana-t idézve)

Miről is szól ez a könyv? Semmiről, alig történik benne valami és az is mindössze pár nap leforgása alatt. Ana elmegy az interjúra, aztán szinte egyből Christian ágyában köt ki, hemperegnek mindenhol és mindenféle módon egyet, végül egy diplomaosztó, egy vacsora és egy kirándulás. Ennyi történik és semmi más. Semmi izgalom, semmi dráma, semmi jellemfejlődés. Semmi nem történik, de tényleg. Csak folyamatosan szeretkeznek. Azt pedig már meg sem említem, hogy ez ugyebár egy Alkonyat fanfiction volt, (ami nagyon meglátszik rajta, hiszen az események nagyjából stimmelnek) csak a neveket cserélték ki benne. És akkor itt említek egy kis pozitívumot. A két főszereplő neve csodaszép. Anastasia és Christian. Csak a nevük tetszik, de az nagyon.

És igen. Itt áttérek a karakterek jellemének vizsgálatára. Csak a két főszereplőt érdemes megemlíteni, hisz a többiek csak bábnak vannak mellettük. Kate azért, hogy Ana tudjon kinek nyavalyogni és bőgni, és Christian családja pedig csak azért, mert az Alkonyatban Ednek is volt családja. Lássuk elsőnek a főszereplőnket, a narrátorunkat, a hírhedt Ana-t. Ez a nő Bellánál is rosszabb, ami igen nagy teljesítmény. Nincs semmi jelleme, és komolyan, ilyen nő a világon nem létezik. Egy pasi odaáll elé egy olyan szerződéssel, melyben arra kéri, hogy legyen gyakorlatilag a szexrabszolgája, az a hülye kiscsaj meg elgondolkozik rajta, sőt a végén igent is mond. Ha egy pasi ilyet kérne tőlem alig pár nap ismertség után, elsőnek képen törölném, majd feljelentém, és ha folyton követne és nyomozna utánam, akkor meg sírva menekülnék el előle a világ másik végébe. Ana nem ezt teszi. Ő, az érett, felnőtt, diplomás, okos nő, aki elvileg tudja mi a normális és mi nem az, mit tesz?

Válasz: nekiadja a szüzességét, amit idáig szépen őrizgetett. Ne mondja már nekem, hogy ha idáig őrizte a szüzességét, akkor pont ennek a férfinak kellett odaadnia. Ilyen a világon nincs, ilyet egy ép elméjű nő sem csinálna. És erre mi a magyarázat? Mert Christian milyen szép és gazdag és kedves meg mit tudom én. Csak ezért tetszik neki a férfi, mert hát ő se mutat túl nagy jellemet, mert jó pasi és kész, csak ezért fekszik le vele mindjárt egy napos ismertség után. Ja és Ana folyton káromkodik, amivel az idegeimre ment. Ezt ismételgette végeláthatatlanul, hogy "szent szar", "basszantyú", "szent tehén", meg ezekhez hasonlókat. Minek kell folyton káromkodni? Komolyan, MINDEN MÁSODIK MONDATA EZ VOLT! (Már a fejemet vertem a falba a végén miatta).

Most, hogy Ana jellemtelenségét tisztáztuk, jöhet Christian. Ez a pasi viszont érdekes lehetne, mint karakter és csakis miatta érte meg ezt a könyvet végigszenvedni. Persze én nem estem bele rögtön, mint rezidens főhősnőnk, csak azért tartom érdekesnek, mert érdekel, mi történt vele fiatalkorában, amitől ilyen lett. Kíváncsi vagyok Mrs. Robinsonra, és próbálom őt megérteni, tényleg, de mégsem megy. Sajnálom, de ez a pasi egy pszichopata és én biztosan nem mennék a közelébe. Ha engem is a tulajdonaként akarna kezelni, mint Ana-t, akkor egyből távoltartási parancsot kéretnék ellene. Kiráz tőle a hideg és szerintem egyáltalán nem szexi és izgató, ahogyan viselkedik. Nem tudom Ana erre miért indult be.

Nem értem hogy lett ekkora siker ez a könyv. Szerintem ez nem is normális könyv, ez egy szimpla pornó regény. Ennyi és kész, és ha annak vesszük, mármint pornó regénynek, akkor tökéletesen szerepelt. Pont annyit nyújtott, mint amennyit az említett műfaj megkövetel, vagyis jó sok és különféle típusú szexet, minimális egyéb eseményekkel, valamint nulla karakterfejlődéssel és normálisan kidolgozott karakterfelépítéssel.

Persze ez is egy trilógia első része, ez ma már nem meglepő. Csak azért olvasom tovább, mert kíváncsi vagyok kiderül-e még valami Christian múltjából (és Mrs. Robinsonról), és mert érdekel javulni fog-e a színvonal. Mellesleg, mielőtt azt hinnétek, én sem vagyok kőből és jól esik néha olvasni pár forró jelenetet. De tisztázzuk, ez nem egy igazi könyv. Nincs irodalmi értéke, nincs mondanivalója, nincs semmi értelme, és épp ezért se értem, miért vannak oda érte annyian. Sajnálom a fákat, amiket kivágtak miatta. Legyünk őszinték, ez csak egy kis pornó, ami éppen nem a tévében megy, hanem papírra vetették.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/e-l-james-a-szurke-otven-arnyalata
5/1

2012. dec. 2.

A pletykafészek (Gossip Girl)


Ismét egy újabb sorozatajánló és jelen esetben A pletykafészekről fogok írni. Első kritikus megjegyzés, hogy lett a magyar cím "A pletykafészek", mikor angolul Gossip Girl a címe. Én se tudnék jobb magyar címet kitalálni, mert az se lenne valami jó, ha szószerint fordítjuk le, mert akkot kb. ez lett volna a címe: "A pletyka lány", "Pletykás lány"... hát nem tudom. Na mindegy, ennek ellenére, nekem a magyar cím nem tetszik, sajnálom.

Akkor nézzük miről szól a történet:
Adott nekünk New York-ban egy elegáns magániskola, ahova csak a gazdag családok gyerekei járnak. Serena Van der Woodsen egyik év végén rejtélyesen eltűnik a városból valami titokzatos ok miatt és csak egy év múlva tér vissza. Ezzel nagy felfordulást okozva az egész suliban. Serena legjobb barátnője Blair addig örül csak a lány visszatértének, amíg ki nem derül, hogy a barátja Nathe korábban meg nem csalta őt Serena-val. Ekkor ki tör a botrány, és jönnek az újabb és újabb botrányok, balhék, lealázások... röviden, az Upper East Side-on mindig zajlik az élet.

Már nem is emlékszem, hogy kerültem kapcsolatba ezzel a sorozattal, talán egy unalmas vasárnap délután kapcsolgattam a tévét és belefutottam az egyik részbe, akkor elkezdett érdekelni és bepótoltam a lemaradásomat. Most vetítik Amerikában a befejező 6. évadot, mely csak 11 részes lett, a többi évad nagyjából mindig 21-22 részből épült fel. A részek nagyjából 40 percesek.

Aki már látta az meg tudja mondani, hogy ez egy tipikus tini sorozat, vagyis a 6 évad alatt mindenki összejött mindenkivel, mindenki kavart mindenkivel (szinte), voltak itt botrányok és még rengeteg kavarás, a karakterek nagy része ellenszenves vagy pedig unalmas és az utolsó 2 évadra a történet már teljesen kifulladt, semmi érdekeset nem tudtak kitalálni... így talán jobb is, hogy végre befejezik. Magyarországon ha jól tudom csak az első 3 évadot vetítették még csak, és most egy olyat fogok mondani, ami még engem is meglep. A magyar szinkron nem olyan rossz, sőt nekem kifejezetten tetszik, végre valami normálisat alkotott a magyar szinkron készítők csapata. Ezennel szeretnék nekik gratulálni!:)

Lássuk a karaktereket, 6 főszereplőnk van, és csak róluk szeretnék pár szót szólni. Jenny és a bátyja Dan nekem végig unalmasak voltak, és habár a jellemét tekintve Dan közel állt mindig hozzám, annak ellenére sem szerettem meg. Jenny a végére már egy kis r*banc lett, ütöttem volna ameddig csak lélegzik, így jobb is, hogy a 4. évadban kiírták a sorozatból.
Serena szintén ütnivaló, csak más okból, utálom az ilyen típusú lányokat, Nathe egy lagymatag karakter, akiből soha nem tudtak semmi érdekeset kihozni. Serena anyja és Dan apja végig csak idegesített, így nem értettem soha minek kellett őket ilyen fontos szereplőknek beállítani.
A főszereplők mellett meg kell említenem két mellékszereplőt, akiket különösen kedvelek. Ők pedig Jack Bass, Chuck nagybátyja és Georgina, ha csak feltűnnek a színen tuti, hogy valami nagy baj lesz.

És ha ennyi rosszat írtam róla, akkor kérdezhetnétek, hogy miért nézem mégis? Erre egyszerű a válasz. Mert imádom Blair-t és Chuck-ot és a kettejük kapcsolatának alakulását.


Ketten a legjobb karakterek messzemenően ebben a sorozatban, Blair a maga kis tökéletesség mániájával, a felsőbbrendűségi tudatával, és a kis elit beütéssel, amit a neveltetése hagyott rajta, nekem bejön. És akkor ott van Chuck, a "lelki társa" (sajnálom, de imádom őket együtt!!!), aki egy nagyképű és önelégült tahóként kezdi a sorozatot, aztán mikor beleszeret Blair-be az első évad végén, onnastól teljesen megváltozik. Imádom őket, legfőképp az első három évadban. Aztán szétszedték őket, amit gyűlöltem... de nagyon ajánlom, hogy a sorozat végén összejöjjenek, vagy teljesen ki fogok akadni.


És elnézést de nem tudtam megállni, hogy be ne rakjak egy képet Ed Westwick-ről. Nem csak Chuck karakterét kedvelem, hanem a színészt is, aki életre kelti őt. Hát nem észbontóan helyes? *fangirl sóhaj*

Tehát összességében ha bírod a tini sorozatokat és ezt még véletlenül kihagytad, akkor mindenképpen pótold be. Ha nem, akkor nem ajánlatos elkezdeni, mert csak kaparni fogod tőle a falat. (Ahogy húgom tette majdnem minden egyes alkalommal mikor megnézettem vele egy Chair (Blair és Chuck központú) részt).

És a végére egy kis érdekesség. Mint minden jó sorozat vagy film, ez is könyvadaptáció. Cecily Von Ziegesar Bad Girl sorozata alapján készült, de persze számos ponton eltér a könyvektől. (Sőt, ahogy hallottam nagyon sok helyen).
10/8

1. évad előzetes: (csak angolt találtam, sorry)


Itt van külön egy kis Blair promo:

Meg egy Chuck promo:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...