2012. aug. 21.

George R.R. Martin: Trónok harca (Tűz és Jég dala 1.)

Elsőnek elkezdtem nézni a sorozatot, és mikor megtudtam, hogy könyvekből készült, akkor nem tehettem mást, azonnal el kellett olvasnom. Az első három könyvet már vagy egy éve olvastam, de mivel még nem írtam róla bejegyzést, gondoltam újraolvasom és most friss élményekkel pótolom a lemaradásomat.
Imádom George Martin sorozatát, és természetesen a könyvek itt is ezerszer jobbak, mint az adaptáció. Aprólékosan és részletesen írja le a környezetet, a körülményeket és a történetet, szinte az egész megelevenedik az olvasó előtt, és mivel fordulatos és izgalmas, így könnyen olvasható és szinte letehetetlen.

Fő jellegzetessége, hogy több nézőpontból láthatjuk a történetet, most pontosan nem tudom hányból összesen (angolul ők a POV, vagyis a nézőpontkarakterek) így rögtön már az elején több szereplővel ismerkedünk meg, így nagyon figyelni kell, ha nem akarjuk elveszteni a fonalat. Minden egyes fejezet egy nézőpontkarakter szemszögéből íródik, de nem egyes E/1. személyben, hanem maradunk továbbra az E/3. személyes mesélésnél, a fejezet címét meg az adott karakter neve adja. Ez a szerkezeti bontás/tagolás máris egyedivé teszi George Martin könyveit.

És hogy miről szól az első könyv?
„Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon van hatalmon hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Stark-ok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.” (A könyv hátuljáról van a leírás)

Miért olyan nagyszerű ez a könyv? Mert csodálatosan kidolgozott és egymástól különböző karakterek szerepelnek benne, senki nem egyszerűen jó és rossz, mindenkinek vannak félelmei, vágyai, céljai, múltbéli sérelmei és ezek vezérlik tetteiket, legyenek azok jók vagy rosszak. A történet egy a középkori jellegű világban játszódik és habár fantasy-nak van besorolva, mégsem a természetfeletti elemek uralkodnak benne, hanem inkább ez a lovagias, középkori hangulat, lovagokkal, nemes urakkal és hölgyekkel, árulókkal, rabszolgákkal, vad emberekkel, idősekkel és fiatalokkal, ártatlan kishölgyekkel és vadóc lázadókkal, zsarnok királlyal, törpével és jóképű férfiakkal, zsoldosokkal, a legnemesebb lelkűektől egészen a legvérszomjasabbakig. Nincs olyan ember, aki ne találna itt magának kedvencet, és ami szintén zseniális az íróban, hogy nem csak a főszereplők vannak részletesen kidolgozva, hanem még a legutolsó mellékszereplő is szerethető akár.

Westeros saját régmúltra visszatekintő történelemmel rendelkezik, régebben hét különálló királyság volt, de aztán megjelentek a Sárkánykirályok és egyesítették őket. Mind a hét nagy királyságnak vannak urai, ez a hét nemesi család a történet fő szereplői, aztán vannak még földek Westeros-on túl, azokat is megismerhetjük, mint például a Dothrakik földje, ahova az utolsó két Targaryen menekült, vagy az északi fagyos vidékek a Falon túl, ahol olyan borzalmak rejtőznek, amire senki nem számít. A nemesi családoknak van saját címerük, jelmondatuk, saját jellemzőik… a világ és a benne lévők részletesen ki vannak dolgozva, semmiben nem lehet hibát találni.

Nekem mondhatni könnyű dolgom volt, mert a könyvek olvasása előtt láttam a sorozat első évadát, így már nagyjából képben voltam ki kinek a rokona, milyen családi és baráti kapcsolatok vannak és pár ismerősöm, aki meg minden előzetes tudás nélkül vágott neki az első kötetnek, arról panaszkodott, hogy az elején nehéz megjegyezni azt a sok megjelenő szereplőt. Így aki tudatlanul áll neki a könyveknek, annak azt javasolom, hogy ezt problémát megelőzvén inkább jegyzeteljen magának és akkor nem fog belezavarodni.
A történetről részletesen most nem akarok írni, inkább mindenki olvassa el maga, legyen elég csak annyi elöljáróban, hogy lesznek itt még meglepetések, hiszen az író nem nagyon szereti a sablonokat alkalmazni és olyan csavarokat tesz a történetbe, melyeket mások nem igazán mernének meglépni. Ja és még azt megjegyzem, hogy egy fantasy könyvhöz képest szokatlanul nyíltan van kezelve az erotika és a testiség kérdése, így ne lepődjetek meg, mikor már nem tudom, hányadik szex jelenetet olvassátok, méghozzá elég részletességgel kidolgozva (bár ez inkább csak a későbbi kötetekre jellemző)

Végezetül kiemelném a kedvenc szereplőimet, akiket már rögtön az elején a szívembe zártam. Elsőnek itt van Dany, aki a száműzött Targaryen dinasztia utolsó leszármazottja bátyjával Viserys-sel, és a könyv folyamán végigkövethetjük, ahogyan a gyenge, rettegő kislányból, igazi nő és királynő válik a végére. Szeretem az erős és magabiztos nőkről szóló történeteket, talán ezért zártam őt rögtön a szívembe. Aztán ott van a deresi fattyú, Jon Snow, aki hasonló kategória csak fiúban, keresi a helyét a világban, nagyon imádtam őt. És persze az egyik leggazdagabb és legfélelmetesebb családból származó, Tyrion Lannister, akit ezek ellenére mindenki – még saját családja is – megvet és lenéz, csak azért mert törpének született. És persze vannak olyan karakterek, akiket már rögtön meggyűlöltem, ilyen a királyné, Cersei és drágalátos fia, Joffrey.
 Röviden ennyit szerettem volna írni, ez egy remek és tökéletes könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nemsokára érkezik a második könyv kritikája is.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-tronok-harca
5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...